Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

332

VÁMOSY MIHÁLY.

séges annak megállapítása, hogy volt tehát évezredet fel ölelő idő az emberiség történetében, mely a párbajt nem ismerte, pedig senki azt kétségbe nem vonhatja, hogy a► becsület úgy alanyi, mint tárgyi értelemben az ó-kor eme klasszikus népeinél teljes mértékben kifejlődve volt és az egyénnek akkor is legféltettebb kincsét képezte.

A párbaj mellett nem szól államrendi, jogrendi érv ma sem.

Mert nincs oly fejlett államrend, mely polgárainak becsületét hathatós védelemben ne részesítené.

Büntetőtörvénykönyvünk XVI1. fejezetében az egyéni becsületet kellő védelemben részesíti.

Nem helyes és alapos érv az, hogy e törvényes elég- tétel nem megfelelő, nem kielégítő.

Mert hiszen minden állami jogrend az erkölcsi törvé- nyékén alapul, azokkal soha nem szakíthat.

E törvényes elégtételben tehát az erkölcsi elégtétel nyujtátik, vagyis az egyedül helyes és megfelelő kiegyen- lítési mód.

Azt szokták ugyan ellenvetésül felhozni, hogy a rágal- mazás- és becsületsértésre szabott büntetési tételek tulsá- gosan enyhék és így céljukat: a becsület megvédését el nem érhetik.

Ámde a rágalmazó, ha elítéltetik, — bármily mérvű legyen is az a büntetés, — az ítélet a rágalmazó bűnössé- gének kimondásában és megbüntetésében a teljes erkölcsi elégtételt nyújtja, mert ezzel az is ki van mondva az állam- rend által köztekintély űriek nyilvánított és elismert módon, hogy becsületünket minden alap nélkül kívánta bepiszkolni a támadó a rágalmazás, a becsületsértés szennyével.

A büntetés mérve már csak a megtorlás dolga, mellyel a pozitív jogrend sújtja az ellene vétőket.

De midőn a marasztaló ítélet a rágalommal szemben annak kimondásával, hogy becsületünkön folt nem esett, embertársaink becsülésébe visszahelyez bennünket ; midőn az államrend tekintélyével és hatékony erejével mondja ki, hogy becsületünk tisztán, mocsoktalanul került ki a.