Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

328

VÁMOST MIHÁLY.

nek hatása alatt tehát a kényszerítettnek akarati elhatáro- zása le van igázva, mint egyszerű akarat nélküli gépezet cselekszik akként, amint szabad akarati elhatározással nem cselekedett volna.

Itt kétségtelenül nem a fizikai, hanem csupán a psychi- kai — erkölcsi — kényszerről lehet szó, valamely fenyegető erkölcsi bajról, mely lecsap arra, ki a párviadal chimerája előtt meg nem hajlik.

Tehát itt tisztán csak a lélektani kényszerről lehetne szó.

Az a kérdés, létezik-e tehát ily kényszer a társadalom részéről, ha igen, miben nyilvánul az, ki vagy kik alkalmaz- zák azt és milyen formában s ha a kényszerített nem engedne״ mi lenne annak következménye ?

Valójában mindazok, kik a társadalmi kényszerre hivat- koznak, azt helyes alakban még determinálni sem képesek.

Fogalmilag határozatlan az és hatásában inkább sup- ponált.

Am jelölje meg bárki teljes határozottsággal a társa- dalomnak azt a rétegét, osztályát, vagy akár csak egyedét״ ki ezt a kényszert tevőleges vagy bármely alakban gya- korolja.

Talán azt az egyént, aki megsértett becsületének nem a párbaj utján szerez elégtételt, a társadalom kizárja kebe- léből ?

Talán társulatok, egyletek azt az egyént, aki a párbaj elvi ellensége és azt megfelelő becsületmentő eszköznek nem tartja, kizárják keblükből s alapszabályaikban gon- doskodnak arról, hogy ily egyén keblökbe tagul fel se vétessék?

Erre nem tudok példát. Ez a kényszer tehát tényleg testetlen rém, de miután a párbaj hívei ennek dacára ezt szeretik lépten-nyomon hangoztatni, ezek felfogásában tehát azt mégis létezőnek kell tekinteni.

De e kényszer tekintetében két irányban kell tehát megkülönböztetéseinket megtennünk és pedig : a kény- szerített lelkiállapotában beállott változás és a külső kény- szerítő erő szempontjából.

Mihelyt ugyanis valami fogalmilag létezik, annak egy