Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET.

32»

rendkívüli veszélye van, és pedig az, ami a fogalomnak eszmei hatásában jelentkezik, vagyis az egyén subjektivi- tásában ható okként léphet fel és elhatározásában arra kény- szerítő hatást gyakorolhat.

Ez a kényszer természetesen annál nagyobb fokú lehet, minél kisebb az egyed lelki ellenálló képessége, minél gyen- gébb az egyén erkölcsi ereje arra nézve, hogy az akár kép- zeit, akár valódi következményekkel szembeszálljon.

Ilyen, az emberi lélekben spontán keletkező, subjectiv kényszer tényleg létesülhet.

Legalább is fejlődésében meg nem akadályozható, hatásában ellenőrizhetetlen, realisalásra való * törekvésé- ben alig fojtható vissza, mert alig van mód és eszköz arra, hogy akár a tekintély, akár a positiv hatalom ott álljon keletkezésénél és alapjában, idejében elfojtsa kitörését.

És el kell ismernem, hogy éppen ebben van a párbajdüh leküzdésének legnagyobb akadálya.

A külső kényszerítő־ erő tehát természetesen a társa- dalom tényezőinek, egyedeinek felfogásában, magatartá- sában jelentkeznék, melynél fogva azt, ki a párbajra való kihívást el nem fogadná, vagy a rajta esett sértést párbajra való kihívás és kiállással meg nem torolná, azt megvetés- sei sújtaná, kiközösítené, becsülését tőle megvonná.

E tekintetben is el kell ismernem, hogy amint a sub- jectiv kényszer a gyenge egyed lelkében megteremhet, másrészről a társadalom más egyedeiben szintén megterem- hét az a fölfogás, hogy aki a párbajt képzelt vagy valódi sérelmeinek megtorló eszközeként nem érvényesíti, a lova- giatlan, becsülésre érdemetlen egyén; és az ily felfogás irányító hatást is gyakorolhat az egyedeknél azokkal szem- ben, kik a párbajnak nem hívei.

De itt rá kell mutatnom arra a le nem tagadható tár- sadalmi jelenségre, hogy e felfogás nem általános, csak szórványos, kevés ügyedhez fűződik, tehát isolált ; de fűződ- jék bármely elenyésző kisebbség felfogásához, állandó veszélyt jelent, melyet kicsinyelni nem szabad, amely ellen minden־ erővel küzdeni kell.