Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület
322 TÍ.MOSY MIHÁLY. hatásában, lefolyásában és pedig annak megvívása előtt és azt követő szakában A sértés elkövetése után tehát keressük az elégtételt. De minden tárgyalás, mely a párbajt megelőzi, első sorban a »lovagias elégtételadását« szokta felvetni, ami alatt kétségtelenül a bocsánatkérés, a sajnálkozás kifejezése vagy annak kijelentése is érthető, hogy a sértést okozó szán- dékosan sérteni nem kívánt. Mi hát ez az eljárás maga, mint az erkölcsi kiegyenlítés keresése ? Mi hát ez maga, mint teljes elismerése annak az elvnek, hogy az erkölcsi rendben az erkölcsi énen ejtett sértés csak erkölcsi úton orvosolható és szüntethető meg teljesen. Ha pedig elismerten ez a teljes kiegyenlítés módja, ha a kiegyenlítés minden esetben első sorban ily módon keres- tetik, mi célja és értelme van tehát a párbajnak ? Igen, de azt lehetne válaszolni e kérdésre, hogy éppen azért és akkor szükséges a párbaj, mikor az erkölcsi kiegyen- lítés sikerre nem vezet. Hát nézzük, vájjon fog-e az valaha teljes kiegyenlítésre vezetni ? Lássuk most már a párbaj megvívása utáni helyzetet és a párbajozó felek egymáshoz való viszonyát. A párbaj segédek a párviadal megvívása után is újból felhívják a párbajozókat a kibékülésre. Mit keresnek tehát a kibékülésre irányzott e felszólításban ? Azt, amit a párbaj megvívása dacára sem találtak meg : az erkölcsi kiegyenlítést. Ha pedig a párbaj után további elégtétel és kiegyen- lítés kerestetik, mire volt tehát az jó, hogy ennek az oktalan társadalmi balfelfogásnak két szerencsétlen áldozata öldöklő fegyverrel törjön egymás élete ellen ? Ha a párbaj után a felek kibékülve kezet fognak, amiben pedig minden kétséget kizárólag a megsértett erkölcsi érté- kének elismerése, és a sértett részéről a megbocsátás jelent- kezik, — ez adja meg a sértett erkölcsi rend kiegyenlítését,
