Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület
320 VÁJIOSY MIHÁLY. becsülést csak fokozhatja, — az erkölcsi törvényeket neg- ligáié, azokat semmibe sem vevő magatartás a közbecsülést nagyban csökkentheti. Midőn tehát a közbecsülés tőlünk ily módon megvonatik, midőn a közfelfogás ily módon ellenünk fordul; midőn rossz hírünk támad embertársaink előtt, ez kétségtelenül a legsúlyosabb formája a becsületünket ért támadásnak, mely- nél az a kérdés döntendő el első sorban, hogy vájjon az erkölcsi törvénybe ütköző magunktartásával mi magunk szolgáltattunk-e erre okot és alapot ; vagy pedig csak az ellenőrizhetetlen mende-monda, a lappangó rágalom idézte-e fel ellenünk a közvélemény rasszaló ítéletét, melynek igen sok esetben forrását sem sikerül felkutatnunk. Az a támadás, melyet magunk intézünk saját becsüle- tünk ellen erkölcstelen életünkkel, itt természetesen csak annyiban jöhet figyelembe, hogy amit a becsület terén elvesz- tettünk, azt magunknak kell helyreállítanunk azzal, hogy az erkölcs útjára visszatérünk. De igen gyakran tapasztaljuk azt is, hogy nem ez történik. Aki szakít az erkölcsi törvényekkel ; aki érzi, hogy embertársai becsülését eljátszotta és arra érdemtelenné vált, — igen gyakran egy másik végletbe szokott átcsapni : hogy amit ethikai téren elvesztett és amit embertársai neki nem nyújtanak többé, —- azt a terrorizmus, embertársainak meg- félemlítése, ezeknek provokálása által érje el. Mondhatnám, a párbajoknak igen jelentékeny részét az ilyen jellemek, existenciák szolgáltatják. A hivatásos spadassinok, akik szeretnek belékötni gya- nútlan embertársaikba, szeretnek vérben gázolni, hogy a közvéleménynek hangos s rájok nézve nagyon is kényei- metlen Ítélkezését legalább ideig-óráig elhallgattassák, szol- gáltatják a párbajhősök nagy százalékát. De ha valami, éppen ez képes a párbajt intézményes mivoltában és úgynevezett lovagias jellegében discreditálni. Midőn a legteljesebb erkölcsi züllés a lovagiasság kön- tösében vonul fel, midőn ily eszközzel igyekszik még magát