Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

318

YÁMOSY MIHÁLY.

joga van ahhoz, hogy kegyelet és érzékenység nélkül bár, de igazságosan ítéljen egy befejezett élet felett«.

És ha az élet számára alkotott positiv jogrend szűk- ségét találja annak, hogy megvédje a halott becsületét, mi ez, ha nem legeklatánsabb kifejezése annak, hogy a becsület túléli a földi életet.

És a becsület fogalma minden kétséget kizárólag ott szunnyadt már az ősember lelkében ; ott van beléoltva eltörölhetetlenül Grönland hómezőin lakó embertársaink lel- kében épen úgy, mint a legmagasabb kulturéletet, élő kon- tinensen, (amint ezt éppen napjainkban az északi sark fel- fedezése kérdésében kihallgatott oszkimók tanuságtételének approbált megbízhatósága legfényesebben bizonyítja.)

De kétségen kívül áll az is, hogy a minden időbeli kor- szellem is reányomja a maga bélyegét.

A »spártai erkölcs« évezredek után is nemcsak szálló- ige, de fogalom is ; és az ókor klasszikus népe, a római, a capitis deminutiónak s vele az infamiának több faját ismerte.

De senki, aki e kérdéssel objective foglalkozik, nem von- hatja kétségbe, hogy a becsület fogalmát legtisztább és leg- tökéletesebb alakjában a keresztény világnézet fejlesztette ki, mint amely a lelki élet fejlődésére vonatkozó törvények- nek legteljesebb felismerésére és alkalmazására vezetett.

A becsület tehát lelki erő, psychikai érték.

Ebből a szempontból pedig nem sophisma az, hogy min- denki csak önmagát foszthatja meg becsületétől becstelen vislekedése által, más, harmadik személy nem.

Nem sophisma ez, hanem a lelki erő helyes felismerése, értékelése, a positiv jogrend által is elfogadott erkölcsi alap ; nem sophisma ez, hanem lélektani alapra fektetett jog- filozófia.

Akinek ez a lelkében rejlő — alanyi értelemben vett — becsülete tiszta és mocsoktalan ; akinek az a benső tudata, a külviszonyoktól független önmeggyőződése az erkölcsi intactság teljes átérzésen fejlett és erősödött meg megközelít- hetetlen erősséggé : ezt a valódi, teljes benső alanyi érte- lemben vett becsületet mint lelki erőt semmi külső sértéssel,