Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület
A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET. 317 életünk számtalan megnyilvánulása következtében felismer- he tővé, érzékelhetővé válik, nem zárhatjuk el többé ember- társainkat attól, hogy ugyanez úton deductive be ne hatol- janak lelki világunk mérlegelésébe, és megfigyelve lépteinket, tetteinket, szavainkat: következtetéseket ne vonjanak benső erkölcsi tartalmunkra. Másoknak erkölcsi értékünkről alkotott ez a véleménye adja a becsület fogalmát tárgyi értelemben. A becsület tehát, — hogy egy hasonlattal jobban meg- világíttassék, — az élet fája, melynek szívó gyökerei a lélek- ben vannak, — onnan táplálkoznak — de koronája, levelei, gyümölcse a külvilágban ·vannak, mindenki láthatja, fi gye- lemmel kisérheti annak virágzását, terméseit. A becsület tehát lélektani fogalom, psychikai erő, lelki erőforrás. Elhatározásaink indítója, tetteink mozgatója, lépteink irányítója, tehát lélektani ható erő, de egyszersmind e lelki erő productuma, sikere, tehát maga az eredmény is; az az eredmény, mely a teljes lelki harmóniában, abban a kielégítő, megnyugtató, felemelő tudatban jelentkezik, hogy hivatásunkat betöltöttük, az isteni és emberi törvények által előírt kötelmeinket híven és pontosan teljesítettük. Messze eltérnék célomtól, ha azt a kérdést kívánnám részletesen megvilágítani, hogy a becsület az embernek vele- született lelki ereje-e, avagy történeti keletkezést és fejlő- dést mutat-e ? Most csak röviden annak megjegyzésére szorítkozom, hogy minden esetre az emberrel veleszületett ős lelki erő- nek kell azt tekintenünk és elfogadnunk, mert a psychének része és tartalma ; nem szoríthatjuk időbeli és térbeli hatá- rok közé ; becsületünket, mint megbecsülést, még őrizni és védeni fogják utódaink, midőn testünk már rég eggyé lett az anya- földdel. Mesterien találó e tekintetben büntetőtörvénykönyvünk- nek a holtak becsületének megvédésére vonatkozó indo- kolása, midőn kiemeli, hogy »a holt a történeté, melynek
