Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Unterreiner József: Modern Krisztus-tanok

MODERN KRISZTUS-TANOK.

293

azután az öntudat megnyilatkozásának idejére vonatkozólag mond, azt alaposan meg kell distingválnunk. Igenis helyes állítani, hogy Krisztus keresztségétől fogva új életet kezd, t. i. küldetése betöltésének szempontjából. Megkeresztel- kedése ugyanis nyilvános életének kezdete, s ilyen értelem- ben fontos, sőt elhatározó pillanatok azok ott a Jordán partján. De korántsem következik, hogy e küldetésnek tudata is csak most kélt Jézus lelkében. Ezt állítani jelenti a források megszabta határt átlépni. Mert úgy a sinoptikusok mint sz. János úgy mutatják be — még pedig jóval a kereszt- ség előtt — a Keresztelőt, mint aki tudatában van a Messiás közeli eljövetelének. (V. ö. Mt. 3, 11 ; Mk. 1, 7 ; Lk. 3, 16 ; Já. 1, 27.) Miért kellene e körülménynek figyelmünket elke- rülnie. S föltehetjük-e, hogy Jézus is csak úgy véletlenül vetődik a Jordán partjára s nem krisztusi méltóságának oly világos tudatában, mint a keresztség fölvétele után ? Sőt, ép azért, mert tudta, hogy ő a Messiás s mert tudta azt is, hogy végre elérkezett az idő a nyilvános föllépésre, eljött az ó-kor utolsó nagy prófétájához, hogy véget vetvén az előkészítés idejének, kijelentse a világnak az idők teljességét, az emberiségnek az Atya Istennel való kibékítését.

*

Mondjunk még többet ? Ügy hisszük, az eddigiekből is kitűnik már, mennyire destructiv a modern — főkép protes- táns — fölfogás a Christologiá-ban. Ha ugyanis Jézus Krisztus nem Isten-ember, akkor nincsen megváltás. Ha nincs meg- váltás, nincs kegyelem, nincsen megigazulás s nincsenek esz- közök, melyek a megváltás gyümölcseit a lelkekkel közölnék. S ha mindez nincs, hol marad akkor Istennek a szánalomra- méltó emberiséggel való kibékülése ? Valóban, ahol ezek hiányzanak, nincs többé kereszténység.

Róma.

Dr. Unterreiner József.

«