Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Martin Aurél: Salamon ódáinak vallástörténeti jelentősége

SALAMON ÓDÁINAK VALLÁSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE.

[valóan becses nekünk minden emlék, amely meg- világító sugarát ráveti a keletkező, avagy első fejlő- — ■ — dési korát élő kereszténységre. Az 1882. év kezünkbe adta a Didachet, s ezt az ókeresztény katekizmust tartottuk eddigelé a legbecsesebbnek azon újabb korban feltalált emlé- kék közül, melyek az apostoli kor kereszténységéről beszél- nek. És most a legutóbbi idő újabb emlékkel lepett meg bennünket, az úgynevezett Salamon-féle ódákkal. Ezt az új felfedezést Harnack, az őskeresztény irodalom kiváló ismerője, némely tekintetben még fontosabbnak ítéli, mint a Didachet. Oly lelet ez, mondja a róla írt könyvében, mely különösen a vallástörténetet még sokáig fogja foglalkoztatni.

A legutóbbi időig Salamon ódáiról édeskeveset tudtunk. A harmadik század második felében keletkezett egiptomi származású kopt nyelvű gnosztikus irat, a Pistis Sophia 1 öt ódát idéz Salamontól. Később Lactantius idéz egy Salamonról nevezett ódából két sort e szavakkal: Salamon in ode unde- vicesima ita dicit.1 2 A hatodik században a Pseudo-Athanasius- féle Synopsis Sanctae Scripturae és a kilencedik században a Jeruzsálemből származó Nicephorus-féle Stichometria

1 Harnack, Chronologie II, 193. s köv., Bardenhewer, Ge- schichte der altkirchl. Lit. I. 329. s köv.

2 Instit. 1. IV. 12, 3. L. Harnack, Chronologie I. 562. 1.