Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Unterreiner József: Modern Krisztus-tanok

292

DR. UNTERREINER JÓZSEF.

nagyság megszerzéséhez. S e méltóságért kész a halálba menni. Ennek a lelki erkölcsi messiási eszmének martyr ja ő. (V. ö. Mt. 27, 42.)

De — mondhatná Harnack — ha Jézus mindig ez a lelki-erkölcsi Messiás volt, miért nem lépett föl mindjárt ilyennek ? »Jézus nem kezdhette nyilvános pályáját a maga messiási méltóságának nyílt bejelentésével . . . Erre sem a nép, sem a tanítványok nem voltak érettek, sőt ez Jézusra művével együtt rögtöni veszedelmet hozhatott volna. Az ő kortársainak a Messiásról alkotott fogalma nagyon földies volt; de ez a fogalom ennek dacára nagyon hízelgett a nemzeti öntudatnak és valóságban nemzeti bálvánnyá nőtte ki magát. Ha Jézus ilyetén közhangulat mellett azonnal Messiásnak jelentette volna ki magát, ez egyrészről a leg- gyászosabb félreértésnek, másrészről a politikai féltékeny- kedés felkeltésének lehetett volna oka. Ö neki huzamosan elő kellett készítenie a lelkeket a helyes Messiás-eszmére ; háttérbe kellett szorítania a politikai reménykedéseket, hogy az új idők tisztán erkölcsi jellege előtérbe léphessen. Míg ez az előkészítés tartott, Jézus a maga magasztosabb híva- tását, messiási jellegét. . . legbölcsebb tartózkodással sze- mélyes titka gyanánt őrizte. Erről a titokról a leplet csak fokozatosan vonta le . . .e1

Igaza van azután Harnacknak e mondatban : De hogy mi módon ment végbe a messiási öntudat kifejlődése, nem deríthető ki. Sem ő, sem más hasonfölfogású protestáns nem fogja ezt kideríteni soha. Mert Krisztusban két természet lévén, kétféle psychologiát kell benne megkülönböztetni, istenit és emberit. Az ő szellemi életére tehát nem lehet azt a mértéket alkalmazni, amelyet a puszta emberre szók- tünk. Amíg Harnack s társai ezt meg nem engedik, minden lélektani tanulmány kárba veszett fáradozás.

Különben pedig fölösleges ebből is problémát csinálni. Mert azáltal, hogy azt mondjuk : Jézus Istennek egylényegű Fia, magyarázatát adjuk krisztusi öntudatának is. Amit

1 Zubriczky i. m. 77—8. 1.