Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Unterreiner József: Modern Krisztus-tanok

MODERN KRISZTUS-TANOK.

291

ról (6. pont) fölállított elméletét.1 Igazat adunk Harnack- nak abban, hogy a Messiás fogalmának tartalma nélkül is megérthetjük istenfiúságát1 2 (azonban nem az erkölcsi, hanem a methaphysikai értelemben). Azt azonban már nem tudjuk helyeselni, amit Jézus messiási voltának a keletkezéséről mond. Persze, ha elfogadná Jézus methaphysikai istenfiúságát, már nem is kellene sokat mondania e témáról. Mert, ha J. Krisztus Isten Fia s ha lejött a földre, hogy közelebb hozza az embereket Istenhez, diadalra juttassa az igazságos- ságot és a földúlt lelkiismereteknek visszaadja a békét, akkor világos, hogy messiási minőségét nem szedte föl valahol az országúton. Magával hozta azt a világra, hisz a Messiás föladataival s hatáskörével jött. Nem igaz tehát, hogy egy szép napon egyszerre csak magára kezdte alkalmazni a krisztusi eszmét, állítólag, mivel — mint afféle leleményes ember — rájött, hogy így majd talán jobban fog hatni a tömegre. Semmi sem bizonyítja ezt fényesebben, mint az a tény, hogy ő nem a zsidóknál átlag divatos Messiásnak vallotta magát. Kétféle fölfogás dívott akkortájt a Messiásról. A nagy tömeg, a papi szekták a földies felfogást vallották. Nekik politikai Krisztus kellett, amolyan nemzeti hős, ki fölszabadítsa Izraelt az idegen járom alól s visszaállítsa a hajdan dicsőségét. Bizony, ha Jézus nem mint Messiás jött volna a világra, hanem ez eszméjét csak gyümölcsöztetni akarta volna az erkölcsi istenfiúság érdekében, kétségkívül ezt a földies Messiás-eszmét alkalmazta volna magára. S akkor nem is futott volna meg a tömeg elől, midőn az királlyá akarta kikiáltani. (V. ö. Já. 6, 15.) Ezzel ép azt mutatta meg, hogy ő nem ez a »Messiás«. Az ő messianizmusa nem amolyan, minden alkalmasnak látszó percben fölvehető eszköz a tömegre való nagyobb hatás elérésére. Krisztus volta isteni méltóság s nem pusztán segédeszköz holmi efemer földi

1 V. ö. Braig : A. Harnach und die Messiasidee, 1903.

2 »Jesus hat selbst dem Begriff »Gottessohn« einen Inhalt gege- ben, durch den er fast aus dem messianisohen Schema herausfällt, oder doch zu seinem Verständnis dieses Schemas nicht notwendig bedarf.« (Harnack i. m. 80. 1.)

19*