Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Unterreiner József: Modern Krisztus-tanok

274

DR. UNTERREINER JÓZSEF.

a »tudományos kutatásokból leszűrt« eredmények sokféle- sége. Ügy, hogy manapság már szinte lehetetlen a nézetek e rengetegében eligazodni. Mindazonáltal egy nagy voná- suk közös, t. i. naturalistikus jellegűek, amennyiben Krisztus alakjából kikapcsolnak minden természetfelettiséget. Esze- rint Krisztus nem Isten fia, hanem puszta ember ; a csodáiról és megváltásáról szóló tan csak üres beszéd. E naturalistikus felfogás két irányban ágazik el ; az első a svmbolikus, a másik a történeti Krisztust vallja. Vizsgáljuk közelebbről e két irányt.

I.

A symbolikus iránynak úttörője Kant Emánuel.1 Folyik ugyanis filozófiai elveiből. Szerinte a tárgyaknak megisme- résünk szerint kell igazodniok.1 2 Alanyom formái (kategóriái) határozzák meg. Objective ép azért nem léteznek, hanem csak annyiban s csak úgy léteznek, amint én őket bensőm- bői kifelé vetítem. A speculativ ész ennélfogva a megismerés szempontjából egészen tehetetlen. Nem juthatok vele objec- tive létező oknak, annál kevésbbé az okok okának, Isten- nek fölismeréséhez.3 Ámde, 11a Istenről eszemmel nem bizo- nyithatok semmit sem, természetfölötti kinyilatkoztatásról sem tudhatok. Ami a tünemények határain túl vari, arról csak a »hit« értesít bennünket. Tudás onnan nem létezik. Az a hit természetesen nem valami csalatkozhatatlan tekin- télyre támaszkodó assensus, hanem a gyakorlati ész egy postulatuma, azaz amit e hit által igaznak tartunk, azt elfogadjuk, anélkül, hogy tudományosan bebizonyítottnak látnok, pusztán a bennünk lévő erkölcsi törvény erejénél fogva.

Már pedig ilyen elvek mellett mire való Jézus Krisztus ? Mire való egyáltalán természetfölötti kinyilatkoztatás, mely- nek fölismerésére úgyis képtelenek vagyunk ? Már maga a

1 Ez irány ismertetésében lényegesen Cathrein : Glauben und Wissen 2 Herder 1903 című művét követjük.

2 Kritik der reinen Vernunft, Riga 1787, XVI. Vorrede.

3 V. ö. Paulsen, Phil, militans, Berlin 1901, 31. 1.