Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

׳255

az oktatás menetéről, a formális fokozatok ethikai és pszicho- lógiai alapjairól, az oktatás anyagáról, az oktatás feladatairól szól, mint a részletes inethodikájában, ahol sorban tárgyalja a középiskolai egyes tantárgyainak jelentőségét és mód- szerét, Kármán pedagógiai elmélkedésének, széleskörű tudá- sának, nemzete iránt lelkében élő szeretetének a legjavát foglalta össze, hogy ne csak a gyakorló gimnázium tanár- jelöltjei hallhassák azokat, hanem minden más tanárjelölt, illetőleg a köznevelés és a közoktatás iránt érdeklődő olvas- hassa azt. Akik nem is írják alá mindenben állítását, — erre Kármán nem is törekedett — okulhatnak és tanulhatnak munkájából, melyet bizonyosan azzal a célzattal bocsátott a nyilvánosságra, hogy nemzeti műveltségünket, közoktatá- sunkat ebben az irányban előre vigye.

Érdeme marad Kármánnak az, hogy a tanárvilágban a módszer fontossága iránt az érdeklődést fölkeltette és állandóan ébren tartotta. Ezek a theoretikumok ebből a szempontból nagyon becsesek, melyek az első kötet 190—368. lapjait töltik be. Különösen becsesek fejtegetései a tantár- gyak didaktikai tulajdonságaira vonatkozólag ; a gyermek- lélek megfigyelése és a nevelőoktatás céljának helyes meg- világítása kisebb figyelemben részesül Kármán részéről.

Az első kötet utolsó közleménye : Dolgozatok a Fenséges Királyi Ház egy tagjának nevelése és oktatása tárgyában. 371—456. lapokon.

VI.

A második kötetben a közoktatás szervezetével foglal- kozik, az elemi-, a középiskolákkal, az egyetemi oktatással és a tanárképzéssel. Szervezetében nem is tárgyalhatjuk a közoktatást másképen, mintha a maga egészében tekintjük azt attól az időtől kezdve, midőn megkezdjük és tovább vizsgáljuk addig, amíg befejezzük a közoktatást. Részben allialmázott pedagógia is ez a kötet, melyben azzal foglal- kozik, miképen kell az iskolai oktatás egészében, elemi-, közép- és főiskolai tanításban a nevelőoktatás munkáját végezni.