Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

256

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

Bár Kármán életének munkásságát a közép- és a fő- iskolán fejtette ki, érdekesen tárgyalja az elemi iskolára vonatkozó újabb törvényeket, az 1868. évi XXXVIII., az 1876. évi XXVIII., az 1879. évi XVIII., az 1893. évi XXIII. törvényeket abban a cikkben, mely 1906-ban a Budapesti Szemlében »Népoktatásunk szervezése és újabb törvényhozás szüksége« cím alatt jelent meg. A külföldi népoktatás ada- taival igazolja, hogy népiskolai tanításunkban a kilenc évre terjedő (betöltött 6. évtől betöltött 15. évig) mindennapi (12. életévig tartó) és ismétlő oktatás (15. életévig tartó) országszerte életbeléptetésével annak a befejezését minden népiskolai tanfolyamot teljesen elvégzett tanuló, az iskola- felügyelő elnöklete alatt megejtett vizsgálattal igazolja, hogy ennek alapján végbizonyítványt kapjon. A régi törvények alapján azért tartja ezt fontosnak, mivel nemzetiségi helyeken ennek a segítségével el lehet érni azt, hogy az elemi iskolá- bán megtanuljanak magyarul beszélni, olvasni és írni ; ha pedig a vizsgálat nem kielégítő ebben az irányban, az elemi

6. osztály befejezése és a betöltött 12. év után ismétlésre köteleztessenek. Az 1907. évi XXVII. t.-c. 19. §-a gondos- kodik erről, midőn kimondja, hogy a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban a magyar nyelv oly mérvben tanítandó, hogy a nem magyar nyelvű gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni. Az 1907. évi XXVI. és XVII. t.-c. az új népiskolai törvény, melyet Kármán 1906-ban sürgetett, az 1868. évi 1876. népiskolai törvények betetőzése. Persze még ez sem végleges, sok még a pótolni való.

»Tankötelesség és tanulmányi-rend« c. fejezetben az állam ·és a hitfelekezetek közoktatásügyével foglalkozik. Arra a fon- tos kérdésre akar megfelelni, hogy a mai népképviseleti rend- szerben az alkotmányos közoktatásügyi miniszternek miképen kell a népiskolák belső életét és tanulmányi rendjét meg- állapítani és vezetni, hogy »egységes szervezetet nyerjen az«, »melyben nem külön rendi vagy felekezeti érdekeknek, hanem a közszellemnek, a köztudatnak és közerkölcsiségnek legyen kifejezője«. (II. 18.) Kijelenti Kármán, hogy »ez a követelés