Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

254

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

szintén egy órai munka, ami hetenkint szintén 18 óra. Már pedig 18 + 18 = 36 ; egy heti óraszám tehát 36 óra. Mivel pedig most már általánosságban a középiskolai tanárokkal egyenlő képesítéssel rendelkező a többi tisztviselők is heten- kint 6 napon és napi 5 órai munkát végeznek, azoknál a heti munkaórák száma 30, a tanároknál pedig 36.

Ez azonban rideg mennyiségiani számítás. Bár hivat- kozunk rá, nem akarjuk azt kizárólagosan döntő érvnek használni föl, mivel ez is külsőségen látszik alapulni. Köz- oktatási szempontok érvényesítését akarjuk ebben első- sorban figyelembe venni, mely a tanítói hivatás benső lénye- gén alapul. A benső lelki munka szempontjából kell a közép- iskolai tanárok munkáját elbírálni, kiknek módszerében első- sorban kell megnyilatkozni a nevelésnek ; a tanításuk is úgy szerepel, mint a nevelésnek egyik ága.

Bizony ez esetben nem arra kell nézni, amire Kármán és a közigazgatás emberei néznek, hogy a tanárok közül többen magán- sőt nyilvános intézetekben is tanítanak a heti 18 órán felül, hanem arra, hogy milyennek kell lenni a nemzeti kulturális oktatás szempontjából a jó közokta- tásnak úgy a módszerben, mint a rendtartásban.

A tanügyi közigazgatásnak búcsút kell már egyszer venni attól, hogy a külső cselekedeteket mérlegelje a köz- oktatás ügyeiben ; neki az első kötelessége a tanítói mun- kásság belső értékének, jelentőségének és kötelezettségének a mérlegelésében a közoktatási miniszternek segítségére jönni egészséges tanügyi politikának megteremtésére. Kármánnak is ebben az irányban óhajtanok működését, úgy az iroda- lomban, mint a katedrán és a hivatalban. Lehet, hogy most nem is úgy gondolkodik, mint 1876-ban; de akkor 1909-ben megjelent művében jeleznie kellett volna azt.

Munkájának az a része, melynek a címe : »Adalékok a gimnáziumi oktatás elméletéhez«, melyet a gyakorló gimná- ziumban tartott elméleti értekezletek jegyzőkönyvéből Wald- apfel János állított össze, Kármán irodalmi művei közt a legismeretesebb, egyúttal a legértékesebb is. Ügy a beveze- tésben, ahol a tanítás technikájáról, annak lelki alapjairól,