Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

247

szava arra a panaszra, föltámadó kétségre, »vájjon a tanítás általánosítása által nem terjed-e az erkölcstelenség«. Mon- doni, kielégítő szava nincs, mivel szeretne nagyon meg- felelni. »Kétségkívül a nevelőoktatás a pedagógiai fel- adatok legnemesebbike ; jól szervezve, a helyes elmélkedés követelményei szerint összefüggő egészet képezve, minden nevelőeszköz leghatalmasabb ja is ; azonban csak ott fejt- heti ki teljes erejét, ahol a nevelés az erkölcsi élet egyéb tényezőinek is kellő gondját viseli és előkészíti a talajt, melybe a tanítás termékeny magvait vesse. Egyedül oly lélek- ben, melynek sokoldalú érzeti élte nemes összhangzásban fejlődik, lelhet a jó indulat, önzetlen szeretet visszhangra ; csupán a törvényesség és jogosság érzelmeinek meggyökerez- tetése adhat az állhatatos, jellemes egyéni akaratnak jelentő- séget ; s egyedül igaz, jóravaló elhatározás merítheti a tudó- mány kutatásából azt az öntudatot, hogy mindennél becse- sebb a meggyőződés igazsága, a lelkiismeretes cselekedet szentsége.« (1. 4L, 42.) Kármán valószínűleg szakemberek- nek szánta fejtegetéseit. De ebben a tartalomban bizony a szakemberek is több ködöt láthatnak fejtegetéseiben, mint világosságot. Pedig tanárnak, írónak legfőbb ékes- sége a világos beszéd ; az írás szavai szerint : nisi manifes- tum sermonem dederitis, eritis in aére loquentes.

Kármán azt akarja mondani, hogy az érzéki, az értelmi és az észbeli megismerés alapján vezetett nevelőoktatással törvénytiszteletre, erkölcsiségre és szentségre kell vezetni az ifjúságot. Ami nagyon helyes, de világosan kell megmon- dani, különben a tanító munkássága sem lehet öntudatos, még kevésbbé a tanulóé. A lelkiismeretes ■cselekedet szent- ségére az isteni kegyelemmel és az öntudatos értelmi és erkölcsi élet segítségével juthat a tanuló ; ha a nevelőoktatás ez utóbbit nem tudja a gyermek és az ifjú fokozatos fejlő- désének idejében megteremteni, homoktalajra építi a növendé- kék erkölcsi nevelését. Ez pedig Kármánnak, a most már öreg pedagógusnak nem lehet célja ; meg is kísérli ennek a fejtegetését, midőn ezeket mondja : »önmagunkra irány- zott tevékenysége lelkűnknek, minő az akarat fegyelme,