Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

246

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

tant (szerintem az élettant is) a pedagógia alapvető tudó- mányának mondottuk. A lélektan iránt azonban bizonyos bizalmatlansággal van. Mert bár azt mondja, hogy »a neve- lés céljának a megértése, az erkölcsi alapvetés nem sikerülhet jóra való pszichológia segítség enélkül«, közvetlenül ez után a kijelentése után így ír : »Jól alkalmazott ethika csak helyes pszichológia által remélhető ; de azért a nevelés mun- kájának a szabályozásában a siker inkább függ az erkölcsi cél világos tudatától, mint a szellemi élet jelenségeinek tel- jes magyarázatától« (I. 33., 34.). Amit az erkölcsi cél világos tudására nézve mond, abban megerősíti a mi álláspontun- kát és tanításunkat, amit azonban a szellemi élet jelenségei- nek teljes magyarázatáról mond az erkölcsi cél világos tudá- sával összefüggésben, azt nem fogadjuk el. A szellemi élet jelenségeinek ismerete vezet rá bennünket az erkölcsi cél világos megismerésére. Annyiban igaza van, hogy a szellemi élet jelenségeinek a magyarázata semmi eredménnyel nem jár az erkölcsi cél világos tudása nélkül. Ami azt jelenti, hogy úgy a nevelés- és oktatástannak, az elméletnek és a gyakorlatnak első alapvető tudománya az erkölcstan, utána következik a lélektan. A tanítástanban, a gyakorlati tanítás- bán az erkölcsi cél kitűzése és elérésére való törekvés irá- nyitja az elméleti tudóst és a gyakorlati nevelőt. Közelebb- ről megvilágítva, a nevelőoktatás céljának a megállapításában és végrehajtásában az erkölcstan tantételei és elvei adnak útbaigazítást, a nevelőoktatás útjainak és módjainak a meg- állapításában és végrehajtásában pedig a lélektan. Egyformán fontos tehát mindegyik, az erkölcstan és a lélektan ; a lélek- tan az eszköz a cél elérésére, melyet oly szabatos tudással kell ismerni, mint az erkölcstant ; a kettőt azonban nem különválasztva, hanem együttesen kell ismerni és alkal- mazni, mivel »qui vult finem debet adhibere media«.

Kármán kizárólagosan a bölcseleti erkölcstan vezetése mellett akarja fölhasználni a lélektant; az ő lélektana ennek megfelelőleg a természetes, a tapasztalati lélektan, néha a kísérleti lélektan, a metaphysikai, a természetfölötti lélek- tanról nem tud semmit. Nem csoda tehát, ha nincs kielégítő