Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

245

annál könnyebben tehetek, mivel az előbbi részletes fejtege- tések »sine ira et studio« mutatják be Kármánnak tanári és írói értékét a pedagógia alapvető tantételeinek fejtegetésében.

Ezeket fejtegeti a következő fejezetekben is Kármán, sorban tárgyalván az erkölcsi feladat, a nevelés munkája c. fejezeteiben az előbbiekben megkezdett nagyjelentő- ségű problémákat. Az igazságnak tartozom azzal, hogy fejtegetéseiben ő maga sem akar megnyugodni. »A tudomány feladata, írja erre vonatkozólag, az általánosítás ; csupán egyetemes igazságok, törvények és princípiumok képében jelenik meg az emberi szemnek a valóság. Fogadjuk őket tehát, ha hozzájuk érünk, szívesen, de óvatosan, kutatva, vájjon nem csalóka képzelet vezeti-e gondolkodásunk, nem puszta állomlátás-e, amit az igazság megjelenésének hiszünk. Ily szíves, de bizalmatlan fogadtatásra tartanak számot gondolataim.« (I. 22.) Az erkölcsi feladat teljesítésében és a nevelés munkájában különösen nehéz az eszközök helyes megállapításának és alkalmazásának fölsorolásával egye- temes igazságokat megállapítani. Azaz nem nehéz az, ha a nevelés és oktatás célját meg tudjuk állapítani־. Ezt a célt azonban csak az általános érvényű és értékű erkölcstan alapján lehet megállapítani, mely a kinyilatkoztatás kérész- tény erkölcstanában van, mely az általános érvényű és értékű életcéllal ismertet meg bennünket. Egyetemes igazság az, hogy a nevelés célja egységben van az élet céljával; az élet céljának a megállapításától függ a nevelés céljának a megállapítása. Ha Kármán, a pedagógus, ezekben a fejte- getésekben segítségül veszi igazán az ethikust, akinek köte- lessége ismerni a biblia erkölcstanát, még pedig úgy az ószövetségnek, mint az újszövetségnek az erkölcstanát, mindenesetre közelebb jut az egyetemes igazsághoz.

Azt el kell ismerni, hogy a most tárgyalt két fejezet fejtegetéseiben törekszik a pszichológia álláspontjára helyez- kedni. És aki fönnebb az erkölcstant és a lélektant a peda- gógia segédtudományainak minősítette, most a »pedagógia »alapvetése« címet adta elmélkedésének és így megerősítette a mi fönnebbi állításunkat, melyben az erkölcstant, a lélek