Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

244

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

veszi kezelése, vezérlete alá. Ha nem is pártolhatjuk az álta- lánosan elterjedt nézetet, hogy velünk született lelki tehet- ségek határozzák meg az egyéni fejlődést, el kell ismernünk, hogy a testi szervezet benyomása, a szülői ház, a nemzetiség szellemi befolyása alatt már korán oly sajátságos jellegű és maradandó lelki élet fejlődik ki minden gyermekben, melyet a nevelőnek, tanítónak kellő tiszteletben kell tar- tania. Tanítványának e sajátosságát csak szigorú meg- figyelés és észlelés útján ismerheti fel a lelkiismeretes tanár ; de ilynemű megfigyelés lehetetlen határozott elméleti isme- retek nélkül. A psichológia tudománya képesít psichológiai észlelésre ; az szolgáltatja a határozott szempontokat, melyek a megfigyelésnek irányt adnak, csupán az teheti végre a megfigyelés eredményeit használhatókká«.

»A pedagógia segédtudományai« c. fejezetben mondja ezeket Kármán és a jelzés szerint »Álláspontunk« címen a Magyar Tanügy 1879. évi II. évfolyamában jelent meg először. Mivel azonban 1909-ben közzébocsátott müvében is ezeket mondja, jogosan következtethetjük, hogy most is ugyanaz az álláspontja, melyen az erkölcstant és a lélek- tant a pedagógia segédtudományai közé sorozza. Ez pedig a pedagógusok mai álláspontján nem így van, mivel az erkölcstan és a lélektan a pedagógiának nem segédtudo- mányai, hanem alapvető tudományai, segédtudományai ellen- ben a testtan (somatologia), a bonctan (anatómia) és az egészségtan (hygiénia).

III.

Amiket eddig tárgyaltunk, nagy munkája I. kötetének bevezető sorai, melyek után részletesebben foglalkozik a következőkben ezekkel a problémákkal, majd újabb problé- mák megvilágítására vállalkozik. Szeretném ezeket is azzal a részletességgel tárgyalni, mellyel munkája bevezető részét tárgyaltam, de akkor egy újabb munkát kellene írnom, melynek kiadására a »Hittudományi Folyóirat« a bizonyos »nervus rerum« hiányában nem vállalkozhatnék. Rövidebbre fogom tehát bírálatomat és egyben ismertetésemet, melyet