Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

210

VEGYESEK.

Az első felolvasó dr. Wiedermann azt akarja kimutatni, hogy azon szerep és elhelyezés, melyet a szokásos hitelem- zés a liivésben az akaratnak juttat, lélektanilag fönn nem tartható s a hitnek lényeges tulajdonságát, szabadságát meg nem magyarázza. Bizonyítja, hogy a hit 1. sem azon a címen, hogy a kinyilatkoztatás ténye bizonyos ugyan, de nem evidens ; 2. sem azon a címen, hogy a hit tárgya homá- lyos ; 3. sem az oktalan kételyek leküzdésének ; 4. sem a már meglevő bizonyosság fokozásának ; 5. sem a hit előz- ményeiben kifejtett előkészítő akarati tevékenység címén, tehát okaiban szabadnak nem mondható, mert az akaratnak ilyen belső hatása az értelemre nincs.

Ha tehát az akaratnak az értelemre gyakorolt belső és pozitív lefolyása sem az igaznaktartás létrehozásához, sem annak fokozásához nem lehetséges, de nem is szükséges s ha a szabadság mégis lényeges alkotó része a hitnek, ebből következik, hogy a hit lényegileg nem csupán értelmi tény, ismeret, hanem akarati tett is.

Ily felfogás mellett érvényesül a lelkitehetségek olyan összműködése a hitben, melyben az akarati és értelmi rész nem elválasztva, hanem egymásba vannak kapcsolva, azaz úgy az akarati, mint az értelmi tény közvetlenül irányul ugyanazon tárgyra, a veritas prímára, természetesen kü- lönböző szempontból. A felolvasó tehát eltér azon értelme- zéstől, mely a hitténynél az akarati és értelmi részt egymás- utáni sorrendben, egymástól elválasztva szerepelteti, ameny- nyiben az a tulaj donképeni hittényt az ismerőerőre vonat- koztatja, amely azt kiváltja (actus eliatus ab int.), míg az akarat ezt a kiváltást csak külsőleg parancsolja (imperatus a voluntate), következőleg a hit akarattól parancsolt isme- rettény volna.

Állítását a többi között az isteni hitnek, mint tekintélyi hitnek a felfogásával s magyarázatával s azon ténynyel igazolja, hogy az újabb hitelemzők még a hihetőségi ítélet meghozatala után is keresnek indító okokat az akaratmű- ködés számára. Midőn tehát az ember hisz, értelmi és akarati hódolatot tanúsít a végtelen kijelentő igazság iránt (ob-