Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Hörl Gyula S. J.: »Az ember tragédiájának« filozófiája és theológiája

»AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁNAK« FILOZÓFIÁJA ÉS THEOLÓGIÁJA. 195

»Nem a való hát: annak égi mása

Lesz, amitől függ az ének varázsa.« Arany.

Van ebben valami igazság : de csak annyiban és úgy szabad a költői fictio vagy illusio révén idealizálnunk, hogy emellett az igazság talaját el ne veszítsük. Arany szépen kifejti a föntebb említett szavakat :

»Győzz meg, hogy ami látszik, az vájó :

Akkor neved költő lesz, nem csaló ...

Itt a különbség, hogy e látszatot Igaz nélkül meg nem csinálhatod.«

A bibliából vett tárgyak feldolgozásánál nem szabad a költő fantáziájának féktelenül csapongnia a való, még ke- vésbbé a valószínűség határain kívül, mivel különben a hozzáértők azonnal felfedezik a hiányokat s bármily remek legyen is az eszmének kifejtése, tökéletesen nem lehetnek kielégítve.

Ha olvassuk pl. Arens »Durch die Jahrhunderte« című művében Adámnak álmát »Der Traum Adams«,1 semmi mozzanatra, vagy jelenetre nem bukkanunk, amely némi- képen is sértené esztétikus érzésünket, vagy kétséget támasz- tana bennünk a költői illusio valószínűsége felől. Ugyanezt mondhatjuk Hlatky Ede Weltenmorgen című drámai művé- ről, amely alapjában megfelel a biblia hisztorikus igazságának s a helyes theologiai felfogásnak, de ennek keretén belül a költőnek fantáziája remekül dolgozik és megrendítő hatást kelt az olvasóban is, főképen a III. részben, ahol Káin és Ábel esetéről szól.

Mások azt mondják : Az Ember tragédiája nem Ádám, hanem az emberiség tragédiája, amely a világtörténelem hor- dozója s amelynek Ádám csak képviselője, színi személye ; s ezen emberiség ellen küzd a sátán minden kornak fegy- vereivel.

Megengedjük, hogy Madáchnak ez volt a célja, de

1 V. ö. Der Sendbote 1902. 100 pg.

13*