Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Hörl Gyula S. J.: »Az ember tragédiájának« filozófiája és theológiája

18ti

HÖRL GYULA S. J.

'S Madáchnak nem szabad nagyon felróni. A mese alapváz- lata csak szimbólum. Az emberiség történetében Lucifer folyton küzd Adám ellen, mindig, minden jelenetben, minden időpontban meg akarja rontani. Hogy Ádámot öngyilkos- ságra akarja bírni, nem lehet a darab igazi célja, az csak igazi céljának szimbóluma«.

Már most, ha tárgyilagosan tekintjük a kérdést, azt kell mondanunk : Arany János nézete valószínűbb és sokkal ·csekélyebb nehézségbe ütközik. Hiszen Lucifernek sajátsága épen az, hogy csalafintasággal él s vagy túlságosan rózsás, vagy eltorzítva sötét képekben tünteti fel a tárgyakat ; így könnyebben ejtheti tévedésbe a kevésbbé óvatosokat ; ellen- ben a való, az igazság a nyugodtan, a józanul gondolkozókat megnyugtatja, kiábrándítja, tévedéstől óvja az írás ismert mondása szerint: »veritas vos liberabit«.1 De meg micsoda célja is volt Lucifernek ? Ártani akart az emberi nemnek, s amint első alkalommal is csalfasággal vitte lépre Adámot meg Évát, úgy most is azt hitte, hogy csalóka képekkel érhet el legtöbbet. Ebből magyarázható egyszersmind az is, hogy miért vannak elferdítve a történeti események és csupán sötét, pesszimistikus oldalukról feltüntetve ; ez kétségkívül jobban illik a csalóhoz, mint más egyenes lelkű szókimondóhoz, aki csak az igazságot keresi és annak erejével kívánja elérni célját.

De a fődolog az, hogy a nézet fenntartása mellett el- enyészőleg csekély nehézségre bukkanunk Lucifer tudásának forrását illetőleg. Ha Lucifer csalóka képeket varázsol Ádám lelki szeme elé, akkor érthető a torzítás, meg a ferdítés, no meg éles ismerőtehetségével az emberi nem jövőjét kigondol- háttá magának különféle vallási, társadalmi, politikai viszo- nyok között, földünk és klimatikus viszonyainak sokféle változataiban. Az neki mindegy, vájjon a fantázia képei megfelelnek-e a valóságnak vagy se, beéri azzal, hogy nincs bennük lehetetlenség, képtelenség.

Ellenmondás sincs Arany János véleményében, mint

1 Ján. 8, 32.