Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
14 DR. WIEDERMANN KÁROLY. az értelem világosan látja, hogy abszurdum volna, ha a beleegyezést megtagadná, azért az akarat nem marad szabad abban, hogy alkalmazza-e vagy ne az értelmet a beleegyezésre, hanem szükségkép indítja arra, hogy erősen ragaszkodjék a tanúsított dologhoz. így értem azt, amit sz, Tamás mond az ördögök hitéről : »daemonum fides est quodammodo coacta ex signorum evidentia, et ideo non pertinet ad laudem voluntatis ipsorum, quod credunt.« (2. 2. qu. 5. a. 2.) Tehát az ördögöknél a hithez alapul szolgáló ismeret nem szabad. Billot elismeri, hogy így van ez az embernél is, ha a hihető- ség érvei alapján ezen, a hithez szükséges ismerethez jut. Tehát elismeri azt is, hogy azon bizonyosság, mellyel az ember a kinyilatkoztatás tényéről, Isten tekintélyéről és a kinyilatkoztatás tartalmának igazságáról bír, nem szabad. »A kath. ember, írja Pesch, nemcsak a természetesen meg- ismert igazsághoz van kötve ; hanem arról is meg van győ- ződve hogy Isten természetfölötti módon igazságokat nyilat- koztatott ki s azoknak tekintélyi tanítómesterévé az egy- házat tette. Ezen meggyőződés nélkül nem hihet, nem lehet katholikus. De ha ez az erős meggyőződése megvan, akkor a természetfölötti módon kinyilatkoztatott igazságokhoz is kötve van ... Itt van a dolog természete szerint a kath. emberre nézve a megismert igazságra való tekintettel meg- kötöttség, mely a nem hívőre nézve nem létezik, oly módon mint a tudomány embere a tudatlannal szemben a meg- ismert igazsághoz van kötve. Az a körűimén}׳ , hogy a kinyilat- koztatás tekintély által közvetíti az igazságot, a tudomány pedig a szó szoros értelmében belső okok belátása által, itt nem számít semmit, mert mindkét esetben biztos okokból ismeri meg az ész azt, hogy az igazság birtokában van . . . Azon kérdésre tehát : hol marad a kath. ember szabadsága a hitt kinyilatkoztatott igazsággal szemben ? egész egy- szerűen azt feleljük : sehol! Az egyszer elfogadott hit meg- tagadásának képessége persze megvan mindig; de egy mondat igazságára vagy valótlanságára egyszerre igent és nemet mondani, nemcsak erkölcsileg meg nem engedett, hanem logikailag sem lehetséges ... Az igaz kath. ember
