Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Velics László S. J.: A szép különféle fokozatairól

A SZÉP KÜLÖNFÉLE FOKOZATAIRÓL.

Elméleti és mutatványos előadás, melyet a szerző a Szent István־ Társulat dísztermében tartott 1911. január 26-án.

A szép bölcseleti fogalmáról és művészeti érvényesülésé- ről az Aquinói Sz. Tamás-Társaság egyik régibb ülésén1 már behatóbban tárgyaltam ; a mai részben elméleti, rész- ben mutatványos előadáson a szépnek különféle fokozatairól kívánok megemlékezni. Teszem ezt annál is inkább, mert a sok mindenféle téves felfogás, mely az egyházi művészetbe napjainkban becsuszamlott, főleg a fogalmak zűrzavarából, a szép fajainak és fokozatainak összetévesztéséből szár- mazik.

Elmélkedésem kiindulópontjául veszem a szépnek fogai- mát, amint azt Aquinói Sz. Tamás az ő sajátos egyszerű- ségével, szabatosságával meghatározza : »Pulchra sunt quae visa placent« (Summa Theol. I. q. 5. a. 4 ad 1.) és »Pulchrum est id, cujus ipsa apprehensio placet« (1. 2ae. q. 27. a. 1. ad 3.), egyszerűen lefordítva : Szép az, aminek látása tetszést okoz : szabatosabban : Szép az, ami szemlélőtehetségeinknek tét- szik, azoknak kielégítést, tetszést okoz. (Gietmann, AI Ige- meine Aesthetik. Freiburg, Herder. 1899. SS. 99—111.)

De kérdjük tovább, mily tényezőkből, miféle erőkből

1 Lásd a Bölcseleti Folyóirat 1896. évi folyamában a 108—121. lapokat.