Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Velics László S. J.: A szép különféle fokozatairól

A SZÉP KÜLÖNFÉLE FOKOZATAIRÓL.

153

áll a mi szemlélődőképességünk ? Itt négy fokot különbőz- tétünk meg ; először a külső érzékeket, nevezetesen a látást és hallást ; másodszor a belső érzéket (sensus internus), melyet részint képzelő-, részint emlékezőtehetségnek hívunk, harmadszor a már az anyagi világ fölé kiemelkedő értelmet (intellectus) ; negyedszer, amit keresztény katliolikus szem- pontból hangsúlyozni kell, az isteni kegyelemtől áthatott és meg világosított észtehetséget. Ez az utolsó fok a meg- előző harmadik foktól, az értelemtől, állagilag (substantia- liter) ugyan nem különbözik, de azt természetfölötti maga- sabb erőkkel és képességekkel felruházza.

Tekintsük most a szépnek különféle fokozatait, amint azok szemlélődőképességünk e négy fokának megfelelnek.

I. Szemlélőképességünk első fokát a külső érzékek, nevezetesen a látás és hallás képezik. »Visus et auditus qui sunt sensus maxime cognoscitivi«, mondja Sz. Tamás (l/2ae. q. 27. a. 1. ad 3). Mi az tehát,rami e két érzéket tetszés- sei tölti el ? A fény és a forma, ősszerübb, konkrétebb sza- vakkal a szemre nézve a tárgy színe és vázlata (Farbe und Umrisse), a fülre nézve a hang és a hangzatok (Ton und Tonsätze).

S csakugyan, ez megfelel világosan és határozottan az öntudatban nyilvánuló tapasztalatnak. Ezerszer mondjuk : ej, mily szép színű ez a lepke ; mily pompás színei vannak ennek a virágnak ; mily szép ennek a hegedűnek a hangja, valóban megkapó akkordok stb. A többi érzékek azonban a szép felfogásában annyira ki nem terjeszkednek. Bizonyára nem mondjuk : mily szép íze van ennek a gyümölcsnek, épp oly kevéssé : szépen hatott ránk a mai fürdő stb. Azért mondja találóan Sz. Tamás : Visus et auditus sunt sensus maxime cognoscitivi. Ha a szem szép tárgyat, szép színt pillant meg, a fület szép hang érinti, e szerveinkben a kielé- gítés érzete támad, tetszést érzünk szemünkben és fülünk- ben. Ha pedig e tetszés, p. o. valamely színekben pompázó virágcsoportnál vagy valamely mesteri zenedarabnál hatvá- nyozottan, magasabb fokban jelentkezik, szíves-örömest׳ időzünk mellette és térünk hozzá vissza ; ami azután persze