Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
10 DU. WIEDERMANN KÁROLY. a hitben nem azzal magyarázzák, hogy a hit tekintélyi hit, hanem mert a tekintélyi hit, mint ilyen, nem láttatja a kinyilatkoztatott igazságokat önmagukban. Anélkül tehát, hogy a tudáshitet összetéveszteném a tekintélyi hittel, együtt szólok róluk, mert mindkettő azon alapon áll, hogy a hit szabad értelmi tény, mert az evidencia nem belső, hanem külső. Hogy e megoldási kísérletet teljes világításba helyezzük, hasonlítsuk össze a »hitismeretet« a természetes ismerettel s kérdezzük, van-e különbség a kettő lélektani természetét tekintve. Milyen sajátossága van azon ismeretnek és bizo- nyosságnak, amely a természetes ismeretben, s milyen azon ismeretnek s bizonyosságnak, mely a »hitismeretben« talál- ható föl ? Az ítélet lélektanilag két fogalom egymáshoz való viszonyának kifejezése, amely érvénytudattal van össze- kötve ; oly értelmi tény, amelyben egy fogalmat egy másik- ról egyszerűen állítunk vagy tagadunk. Az ítélő alakban, melyet minden ismeret magára ölthet, materia és forma különböztethető meg. Az alany és állítmány, a két meg- ítélendő fogalom az alapja, amelyből azután a véghezvitt sajátos összekötés vagy szétválasztás ítéletet formál. Az is bizonyos, hogy az ítélet nem akarati tény. Mert ha az ítéletet megelőző fáradságos értelmi munkához szükséges is az akarat fönntartó ereje, maga az ítéletvégrehajtás, az ítélet nem az akarat ténye. Ha ugyanis a kifejtett értelmi munka után a világosság megjelent, az assensust determinálja az évidén- cia, nem pedig az akarat. A skolasztikusok szerint az assensus önmagától és szükségkép van adva az akaraterő lényeges közreműködése nélkül azon közvetett vagy közvetlen évi- dencia által, amellyel a fogalomtartalmak egymáshoz való tárgyilagos viszonyáról bírunk. Az egész ismerettény már magában a spekulativ bizonyosság elnyerésében áll és az assensust mint szükségszerű értelmi befejezést magában fog- lalja. Descartes, nem a skolasztikusok tanították azt, hogy az ítéletben levő hozzájárulás egy akarati tény által jön létre. Az értelem nemcsak a fogalmak tartalmát fogja föl,
