Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 11 nemcsak összehasonlítja azokat, hanem az összehasonlítá- sukból eredő igenlést vagy tagadást is ő hajtja végre. Van-e különbség a hivő és természetes megismerés között s milyen természetű ez a különbség ? Ezen második hitmagyarázat hívei helyesen azt mond- ják, hogy a hithez nem elegendő az akaratnak azon közvetett közreműködése, mely az ismereterő kifejtéséhez szükséges. A hitben az akarat közreműködése nemcsak a tényhez, hogy létrejöjjön, hanem magában a hittényben szükséges. S mert szerintük a hit az értelem szabad fogsága Krisztus iránti engedelmességben, alakilag értelmi tény, azért magá- bari ezen értelmi tényben szükséges az akarat közreműködése. Ebből azt következtetik, hogy a hit és természetes ismeret közt lényeges lélektani különbség van, mert a hit- menetben a természetes ismeretmenet szükséges fogalmi jegyei hiányzanak. Még pedig épen az ismerőerő önelégsége, önelégedettsége hiányzik, ami természetes ténykedéseinél meg- van. A természetes ismeretnél, amennyiben az tökéletes, az érvénytudat az ismerő tehetség által nyert evidencián nyug- szik, a hitismeretnél pedig az akarat közreműködésén ; a hitben a formaiét, azaz az itéletvégrehajtást az akarat parancsolja. A tudomány tárgya a természetes ismerőerő fényével látott igazság; a hit pedig nem látott, de az akarat- tói jó okok alapján elismert és így az ismerőtehetség által is bizonyos módon nyert igazságra vonatkozik. Azt kérdezzük ezek után, hogy az igazságoknak ilyen érvényreengedését még ismeretnek lehet-e mondani ? Mert, ha az ítéletvégrehajtás az értelemben történik is, hiszen az akarat önmagában nem tud ítélni, az észre nézve mégis csak az akarat ereje által, nem önmagától van lehetségessé téve az ítélétvégreliajtás. Igazán értelmi tény ez ? Nem kellenek-e értelmi okok az értelmi tényhez ? Ezen megfontolandó kérdés készteti Bainvelt arra, hogy kimutassa, hogy az akarat befolyása alatt hogyan lesz a hit mégis ismeret, értelmi és nem akarati tett, miután elsorolta azon indító okokat, melyek az akaratot ráveszik arra, hogy akarjon hinni. Azt mondja, hogy az előzetes ítéleteknek magá-
