Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
144 DR. SCHÜTZ ANTAL. fölfogás annyira összeforrott a természettudományok mennyi- ségtani kezelésével, hogy még azon tudósok is, kik folyto- nossági elméletből indultak ki, legtöbbször kénytelenek voltak atomgondolatokat bevinni levezetéseik kiindulásába.1 Mindez azonban még nem bizonyítja, hogy az anyag csakugyan atomos szerkezetű ; csak arról tesz tanúságot, hogy ha atomosnak tételezzük föl az anyagot, sok jelen- séget jól meg tudunk magyarázni, sőt nem egyet előre meg- jövendölni ; tehát az atomizmus egyelőre jó hajó a tér- mészet tengerén, de nem maga a természet, illetve nem ■okvetlenül annak hű képe. Maguk a természettudósok külö- nősen az újabb időkben egy hatalmas kritikai áramlat hatása alatt, mely részben Kant-féle eszmékből és igények- bői táplálkozik, gondosan óvakodnak attól, hogy elméle- teiket a természetnek még csak valószínű másaiként is elénk állítsák ; beérik vele, hogy »képeket« alkotnak, melyek alkalmasak tapasztalatilag megállapított törvények- nek egyszerű kifejezésére, összefoglalására, esetleg újabbak megtalálására, s a legjobb esetben egy törvénykor deduktív levezetésére.1 2 Ezt nem szabad szem elől téveszteni tenné- szettudósok bölcselmi nyilatkozatainak méltatásánál. Érdekes azonban, hogy ezen irány csak a németeknél és némely franciánál észlelhető a maga tisztaságában ; az angolok általában nem mondanak le arról, hogy magát a termé- szetet ismerik meg. Azt sem lehet elhallgatni, hogy számos fizikai, sőt némely kémiai kérdésre nézve közömbös az atom- elmélet, másoknál pedig a dedukciós levezetés és a rend- szerezés szempontjából más elméletnek is lehet ép oly jó hasznát venni.3 Az már most a kérdés, vannak-e természeti tények, melyek arra mutatnak, hogy az atomosság magának 1 Wundt, Logik3 II 450. 2 Világosan tárgyalja ezt az elektromos elméletekre nézve <7hwolson, Lehrbuch der Physik IVj 8-—18, s mindjárt tanul- ságosan alkalmazza az alapvető tényekre 19—29. 3 Volkmann Erkenntnistheoretische Grundziige der Natur- Wissenschaften 2 (1910) 15. 16.
