Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról

AZ ANYAG MIYOLTÁKÓL.

145

válságát a XIX. század elején, s a legújabb fölfedezéseknél is fényesen bevált. Képesítette a tudósokat nemcsak egyebütt talált törvényeknek egységes összefoglalására és matema- tikai kezelésére, — legfényesebben a kinétikai gázelmélet- ben — hanem akárhány jelenséget előre megjövendölt, s a jelenlegi természet ismerők egyik legkiválóbb ja szerint az atomelmélet tagadása még sohasem segített senkit új igaz- ságokra.1

Használhatósága és termékenysége egy kiváló franciát, Hannequint arra bírt, hogy az atomelméletről írt kritikai tanulmányában egyenest fölállítsa a tételt : Atomelmélet és természetismeret egymástól elválaszthatatlanok ; s ennek oka szerinte vagy elménk szerkezetében, vagy a természet- ben magában van.1 2 De ha az atomizmust mindjárt maga a természet követeli is, mindenesetre logikai szempontokban is kell okát keresnünk azon ténynek, hogy az exakt természet- ismeret nem tud megválni az atomelmélettől. Mindenek- előtt az atom szemléletes fogalom, elvonva a mindennapi tapasztalatból, mely szerint a testek környezetükből élesen kiemelkednek, önálló létet folytatnak, s mint ilyenek hatnak egymásra, visznek szerepet a természeti történésben. Továbbá alkalmas segédföltevések hozzávétele mellett lehetségessé teszi a fizikai és részben a kémiai történéseket is a mecha- nikai folyamatok mintájára fölfogni és tárgyalni ; és így érvényre emeli azt a felfogást, hogy az anyagban érzé- keinktől elrejtve kis méretekben végbemegy ugyanaz, ami a mérhető nagy tömegekben mechanikai törvényszerűséggel tör- ténik. E fölfogás különösen a gázok törvényének levezetésében és a hőtanban bizonyult termékenynek; nem szólva a kémiáról, melyet ma más elmélet alapján nem is lehet igazán tudó- mányosan, fizikai módon kezelni. Sőt mi több, az atomos

1 Rutherford in: Phys. Zeitschrift, 10 (1909) 763.

2 Ezen dilemmát egyetemesebb alkalmazásban tudvalevőleg Kant is fölállította, s Trendelenburg erélyesen rámutatott a szétvá- lasztás hiányára : lehet, hogy az ok mindkettőben van, a terme- szetben alapvetőleg és elménkben ismeretelméleti korrelativizmus értelmében.