Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról

142

DR. SCHÜTZ AXTAL.

során megőrzik önállóságukat, a további osztás kísérletének ellenállnak, és ennek következtében az anyag szakosságának ugyan föltételei, de maguk már nem szakozottak ?

A természettudósok Boyle óta voltaképen sohasem tértek el az anyag parányos szerkezetének föltevésétől, a XIX. század elején a kémiában tett szokatlan haladás és nevezetesen Dalton a gondolatnak quantitativ alapot adott ; a XIX. század közepén a Maxwell, Clausius, Helmholtz, Kelvin lord nevéhez fűződő kinétikai gázelmélet új dia- dalra segítette, s miután a század vége felé éles tárna- dások nyomása alatt meginogni látszott, az elektrokémia leg- újabb káprázatos fölfedezései ismét nyeregbe segítették. Régen átment iskolakönyvekbe, innen a köztudatba, de korántsem mindig a kívánatos szabatossággal.

Értékét nekünk két véglet közül kell kihámoznunk. Az egyiket az ú. n. népszerű természettudomány képviseli, vagyis művelt embereknek átlagos tudása, mely a parány- elmélettel úgy bánik, mint a modern természetfölfogásnak vitán fölül álló igazságával. Ezt az álláspontot, sajna, ma- gukévá teszik akárhányszor természetbölcselők is, mint pl. a föntemlített Nys, sőt Gutberiet. A másik pedig a hiper- krízissel dolgozó bölcselőknek s kis részben természettudó- soknak álláspontja, mely még ma is a parányelméletet csak önkényes föltevésnek minősíti, melynek az anyag igazi mivoltához semmi köze.

Mit lehet e jelentős kérdésről ma mondani ?

Atom a szó etimológiai értelmében osztatlan egység ; s Demokritos óta jelent a tapasztalhatóság határán alól álló fizikai anyagegyedeket, melyek tényleg osztatlanok, és — teszi hozzá az új természettudomány — eleddig oszthatat- lanok, tehát az anyagtestek osztásának végső eredményei, határai. Van-e kiterjedésük vagy se, egyáltalán oszthatat- lanok-e — e kérdésekben nem akar a névben jelzett meghatá- rozás állást foglalni. El nem vitatható tény, hogy a természet- ismeretnek hatalmas föllendülésében az atomelméletnek kiváló rész jutott. Ott állt a renaissance-kori nekipezsdülés bölcsejé- nél, ott Huygens s Newton alkotásainál, dűlőre vitte a kémia