Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
118 DE. SCHÜTZ ANTAL. kik a változás fogalmában ellenmondást találnak, annak valóságát tagadják, s így csírájában elfojtanak minden anyag-problémát ? Amit az eleai Zenon meglepő elmeéllel ellenére vet az atommozgásnak, mindenfajta változásra alkalmazható. Zenon híres négy nehézsége1 ezen egyre vihető vissza: Ami mozog, nem mozoghat ott ahol van, sem ott ahol nincs — a folytonosságnak mozzanatokra osztásával sohasem készülünk el. Aristotelesnek a Phys. V. 2-ben adott ismert feleletei nem nyúlnak a Zenon-féle nehézségek gyökerére, t. i. nem oldják meg a részenkint kimérendő folytonosságban lap- pangó antinómiát. Mindazáltal kétségtelen, hogy a foly- tonosság fogalmában nincs ellenmondás, mint azt kifogá- solhatatlan szabatossággal megmutatták a bölcselőkön ki- vül kiváló matematikusok, mint Weierstrasz, Cantor, Rus- sei.2 Tehát a continuum részéről a változások valóságának misem állja útját. Bizonyos továbbá, hogy a változás legalább mint köz- vetetlen átélés, mint tudatunk tartalma vagyis mint tudatjelenség (Bewusztseinsphänomen) létezik. Ha tehát valaki ezen tudattartalomtól meg is tagadja a tudatkívüli (transzcendens) valóságot, s azt akár egy abszolút tudat bennünk tükröződő állapotának tekinti (transzcendentális idealizmus), akár az egyéni észben létrejött látszatnak minősíti (fenomenális idealizmus) : mégis az ő számára is teljes mértékben fönnáll az anyagprobléma. Mert a lát- szatvilágban is egyéni kénytől nem függő és ennyiben tárgyi (objektív) törvényszerűségek mutatkoznak, melyek tudományos földolgozást sürgetnek ; a látszatos változások is úgy jelennek meg, mint állapotsorozatok, melyekben van azonos és nem-azonos elem, tehát itt is megterem a föl- adat megállapítani az azonos elemet. Igaz, hogy az idea- lizmus ezen megállapodásnak nem tulajdonít majd tudat1 Zeller Philosophie der Griechen" I! (1892) 596 kk. 2 L. Couturat Die philosophischen Prinzipien der Mathema- tik. (Fordítás franciából.) (1908) 87 kk.
