Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA. 113 A trienti zsinat1 a szerzetesi peculium kérdésében azáltal döntött, hogy kimondotta : »Nemini igitur regularium, tam virorum, quam mulierum, liceat bona immobilia vel mobilia, cuiuscunque qualitatis fuerint, etiam quovis modo ab eis acquisita, tanquam propria aut etiam nomine conventus ■,possidere vel tenere ; sed statim ea superiori tradantur, con- ventuique incorporentur. Nec deinceps liceat superioribus bona stabilia alicui regulari concedere, etiam ad usum- fructum vel usum, administrationem aut commendam. Administratio autem bonorum monasteriorum seu conven- tuum ad solos officiales eorundem ad nutum superiorum amovibiles pertineat. Mobilium vero usum ita superiores permittant, ut eorum suppellex statui paupertatis, quam professi sunt, conveniat, nihilque superflui in ea sit, nihil etiam, quod sit necessarium, eis denegetur«. A trienti zsinat eme rendelkezésére nézve is szétágaznak a vélemények. Némelyek — Navarrus, Sanchez, Barbosa — azt tartják, hogy a trienti zsinat nem alkotott új jogot, hanem csak világosabban fejezte ki a caput »Monachi«-bán foglalt s addig érvényben volt jogot. Ha ez a nézet helyes, akkor a caput »Monachi «-ra s általában a trienti zsinatot megelőzően e kérdésben létezett jogra vonatkozó viták kihat- nak a trienti zsinat most idézett törvényére is. Mások — Suarez, Vasquez, Lessius, Reiffenstuel, Schmalzgrueber, Wernz stb. -— azt mondják, hogy a trienti zsinat idézett törvénye új jogot alkotott, amit a decretumban előforduló »deinceps« szó igazol. Közelről nézve a trienti zsinat eme tör- vénye a következőket mondja ki : a) A szerzeteseknek azokat az ingatlan vagy ingó dolgokat, melyeket a szerzeten kívül- ről szereznek (bona acquisita), tehát amelyeket öröklés, ajándék által vagy más módon, nem a szerzettől, hanem másoktól szereznek, nem szabad tulajdon gyanánt meg- tartaniok; nem szabad a szerzet nevében sem birlalniok, hanem a szerzet elülj áróinak kötelesek átadni s ezeket a szerzet vagyonába kell bekebelezni. A kívülről szerzett vagyoni dolgokat tehát át kell adni a szerzetnek s azok a szerzet vagyonához csatolandók, b) A szerzetelülj árók eltiltatnak Hittudományi Folyóirat. 1911. 8
