Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
114 DR. DOTTER ANTAL. attól, hogy a szerzetesnek állandó javakat engedjenek át tulajdonul, haszonélvezetül, használatra, kezelésre vagy commenda gyanánt. A szerzetbeli vagyonkezelés csakis az ezzel külön megbízott szerzetesekre bízandó, úgy hogy egy szerzetes lehessen a maga vagyonának jószágkormányzója. A vagyonkezelő szerzetesek (officiales) nem életfogytig tartó joggal bírják tisztségüket, hanem bármikor elmozdíthatok. c) Az ingó dolgok használata legyen megfelelő a szegénység statusával, melyre a szerzetesek lekötötték magukat. Figve- lemmel vizsgálva, a b) alatt foglalt rendelkezés csak az állandó javakból, azaz életfogytig tartó joggal, nem pedig a tetszés szerint való visszavonás joga mellett engedett pecu- lium ellen irányul; s ehhez mért enyhébb értelmezést enged meg az a) alatt foglalt rendelkezés is. Tehát nézetünk szerint épen nem bizonyos, hogy a trienti zsinat mindennemű pecu- liumot tilalom alá helyezett volna, s maga Wernz is 1 csak »melior interpretatio «-nak nevezi azt a fölfogást, mely szerint a trienti zsinatnak eme decretuma minden peculium ellen irányulna. És a VIII. Kelemen pápa »Nullus omnino« consti- tutiójában foglalt magyarázat, mely a szóbanforgó trienti decretumot megvilágítani akarja, szintén nem mond érdemi- leg többet, mint maga a kérdéses trienti decretum. Hogy \ran Espen ezt a pápai bullát a saját álláspontja javára értékesíti,2 az nagyon természetes. Schmalzgrueber és több más kánonista, a mostaniak között Wernz, azonban elismerik, hogy a trienti zsinat eme törvényével szemben — melyből ők a peculium teljes eltil- tását olvassák ki — képződhetett és csakugyan képződött is törvényrontó szokásjog, illetőleg Wernz kifejezése szerint »toleratae quaedam consuetudines potuerunt introduci« és így a mérsékelt peculiumok sok kolostorban a mi korunkig »ex iusta causa permissa propter meram tolerantiam Ecclesiae absolute et generaliter voto paupertatis contraria atque graviter illicita dici non possunt«.3 1 Wernz, id. h. 2 Van Espen, id. m. P. I. cap. 1., §. 3. 3 Wernz, id. h.
