Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA. 111 »ne peculium permittantur habere«. Itt Van Espen, Fagnani nyomán, nagy súlyt vet a »permittantur« szóra ; mert ebből szerinte az következik, hogy a szerzet elüljáróinak tilos másnak, mint a szerzet gazdasági tisztviselőinek — kiknek »pro iniuncta administratione« engedélyezhetnek peculiumot — peculiumot engedélyezni. Ha pedig a szerzet elüljáróinak tilos ily peculium engedélyezése, akkor ki van zárva az is, hogy a szerzetes az ő elülj áróitól függően, tehát az ő enge- délyüktől függően bírjon peculiummal. Hogy a szerzet gaz- dasági tisztviselőinek »pro iniuneta administratione« nyer- hetnek az elülj áróktól engedélyt peculiumra, ez Fagnani és Van Espen szerint mint kivétel csak megerősíti a szabályt a ki nem vett esetekre nézve.1 Továbbá azt vitatja Van Espen, hogy a peculiumot megtűrő gyakorlat igen vészé- delmes a szerzetesi életre és jámborságra nézve 2 és azt állítja, hogy a peculium a szerzetesi élet természetével ellenkezik s így senki sem tehet érvényesen szerzetesi professiót oly értelemben, hogy csak az illető rendben dívó peculiumos szegénységre kötelezi magát.3 Azonban, amiket e tekintet- ben fölhoz, azok, ha egyáltalában érvek, csak a proprietarius szerzetesek ellen, azaz a valóságos tulajdonjoggal bíró, illetőleg a vagyoni dolgokat birtokló (vagyis saját nevükben bíró), tehát telj es jogú peculiummal rendelkező szerzetesek ellen irányul, nem pedig az itt tárgyalt peculiummal bíró szerzetesek ellen. Egyebekben pedig e tekintetben csak moralizál, még pedig jansenisfa túlzással, elcsavarván a Szentírás egyes helyeinek valódi értelmét is. Az ismertetett álláspontokkal szemben nézetünk a következő : A caput »Monachi« csak a telj es jogú (független) peculium ellen irányul, tehát a proprietarius szerzeteseket kívánja büntetéssel sújtani. A szerzet gazdasági alkalma- zottait, kiknek az apát »pro iniuncta administratione« engedélyezhet peculiumot, kiveszi. De miért veszi ki ? Nem azért, mintha nekik lehetne független' peculiumuk. Hiszen 1 Van Espen, id. m. P. I., cap. 2., §. 1. 2 ü. o. §.3. 3 U. o. §. 4.
