Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
108 DK. NŐTTEK ANTAL. tag családjának. Tehát olyan látszata van a dolognak, mintha az elhunyt rendtag után örökölnének az ő rokonai. Holott ez valójában nem öröklés, hanem a szerzet részéről történő ajándékozás. A szerzet a peculium ily ajándé- kozására nem köteles ; az elhunyt rendtag megmaradt peculium-pénze, vagy az ilyen pénzből vásárolt könyvei, bútorai, ruhái és egyéb vagyontárgyai de jure a szerzetéi voltak a szerzetes életében is ; halála e tulajdonjogon mit sem változtat. Kérdés : mit tartsunk az ilyen szerzetesi peculiumról ? Vannak, akik megengedhetőnek s vannak, akik elvetendőnek mondják. Legerősebben kel ki ellene a különben is jansenista irányú s így az erkölcstanban túlzottan szigorú Van Espen »De vitio peculiariiatis« című munkájában, melyben mind- járt kezdetben azt vitatja, hogy a szerzetesség fogalmához a jogi és egyszersmind tényleges vagyonnélküliség is tartozik olykép, hogy a szerzetes még elüljárója akaratától függően sem bírhat peculiummal. Az ő nézete szerint különben is a szegénység evangéliumi tanácsának követésére magában véve sem elegendő a gazdasági szegénység, hanem teljes jogi és tényleges szegénység tartozik annak fogalmi kellékei közé. így értelmezi ő Krisztus szavait : »Si vis perfectus esse, vade et vende omnia, quae habes, et da pauperibus« (Matth. XIX. 21.) ; és így érti az első keresztények eljárását is, kik földjeiket és házaikat eladva, ezek eladási árát az apostolok- nak adták át. (Act. IV. 34., 35.)1 Hogy a fölvetett kérdésre helyesen válaszolhassunk, azt szét kell bontanunk a következő két részre : a) meg- engedett-e a peculium, b) célszerű-e a peculium ? Az első részre adandó válasz, ha nem hódolunk jansenista túlzásoknak, nézetem szerint csak ez lehet : sem a természet- jogból, sem a tételes isteni jogból, sem a szerzetes ünnepélyes avagy egyszerű szegénységi fogadalmából, illetőleg az ünne- pélyes fogadalom tételénél történő maga-átadásából (traditio 1 Van Espen, De vitio peculiaritatis (Opuscula varia ; tóm. II., Coloniae Agrippinae, 1748.) P. I., cap. 1., §. 1.
