Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
A SZEMÉLYES ISTEN MEGISMERÉSE ÉS A MODERNISMUS. 5 hajló lélekben ... az észnek minden előzetes ítélkezése nél- kül, valami sajátos érzést indít föl ; és ebből bontakozik az isteni valóság ... és az embert valamiképen összeköti Istennel . . .« 1 Hű képe a modernisták filozófiájának. Két részt lehet benne megkülönböztetni : az egyik negativ, a másik positiv. A negativ részt az agnosticismus képezi. Negativ azért, mert tulajdonkép nem egyéb, mint tagadás. Tagadja, hogy az emberi ész a tüneményeken (phaenomena) kívül még valamit megismerhetne. A modernistákra nézve tehát a dolgok, a tárgyak (mert hisz’ ezek a »tünemények«) lényege valami ϋγνωατον, valami teljesen ismeretlen. Mely tanukból kifolyó- lag, ha következetesek akarnak lenni, elvül kell vallaniok : ignoramus et ignorabimus mindazt, ami valamikép az érzé- kelhetőt felülmúlja. Amint első tekintetre látható, rend- szerük e negativ részében a positivismus és a scepticismus synthesise. A positivisták szerint ugyanis nincs másról isme- retünk, mint a tünemények- és ezeknek törvényeiről. »Ami a tényeken és a törvényeken túl van, legyen bár anyagilag a korlátlan világűr, vagy értelmileg az okok szakadatlan láncolata, emberi ésszel el nem érhető.«1 2 És az agnostikusok ? Föntebb idéztük, hogy »az emberi ész teljesen a tünemények korlátái között mozog«. Tanuk tehát nyilvánvalóan posi- tivista elemet tartalmaz. De ugyancsak föntebbi idézetből már a scepticismus is kilátszik. Kételkednek ugyanis, hogy az emberi ész a lényegek megismerésében bizonyosságra szert tehet. Sőt mi több, kereken letagadják ebbeli képes- ségeit : »nincs sem képessége, sem joga arra, hogy túlmenjen azok (t. i. a tünemények) határán«. Itt mindjárt leszögezhetjük a tényt, mely olyan sokszor megismétlődik a filozófia történetében. E tény pedig az, hogy az agnosticismus is, mint sok egyéb bölcseleti rendszer, ellentmond a mindennapi életnek. Valamint a scepticusok, úgy az agnosticismus hívei is a gyakorlati életben csakúgy 1 V. ö. Egyh. Közi. XIX. évf. 39. sz. 2 Id. Kozáry : Korunk bölcseleté. 353. 1.
