Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB. 78S· (IV.) ; két unokanővórt (IV.); egy első unokanővért és annak unokahugát (V.) ; áz ősnénét és ennek ósunokahugát (V.) ; két másodunokanővért (VI.) és végre nem vehet egy másod- unokanővért és ennek kisunokahugát (VI.).1 Megjegyezzük még, hogy a nyugati egyházban ezen »affinitas «-t »affinitas I-mi generis «-nek nevezik és az ott egyenes ágon in infinitum bontó akadály. Ez azonban tény- leg alig okoz különbséget a két egyház joga között, mert ha a keleti VII-ed fokig tiltja, ez már határos az infinitummal.. In linea transversa pedig csak IV-ed fokig tiltja a nyugati egyház. b) Az »affinitas classis secundae« abban áll, hogy az egyik fél sógorai nem köthetnek érvényes házasságot a másik fél sógoraival ; vagy a zsinat szavaival élve : »Affinitas classis secundae, scilicet inter consanguineos viri et consanguineos mulieris, ubi viget, nec auferri potest, dirimit matrimonium usque ad gradum septimum ; ita tamen ut confusione nominum haud interveniente, tum in septimo, tum in sexto gradu impedimentum dirimens minime con- stituat.« 2 Eszerint tehát a keleti egyházban nem érvényesül a nyugati egyház axiómája : »affinitas non parit affinitatem«, mert, amint látjuk, még az 1882-ik tartományi zsinaton is föntartotta a másodrendű sógorságot ; igaz, hogy csakis azokon a helyeken, ahol már létezett ez időtájt, ubi viget ; de ott sem mint valami pozitív intézkedést, vagy törvényt, mert amint látjuk a szövegből, mely ugyancsak negative hangzik, »nec auferri potest«, inkább azon van az egyház, pozitíve azt akarja, hogy amennyire csak lehet, még azokon a helyeken is, ahol már megvan, helyesebben még megvan, lehetőleg meg kell szüntetni. . A fokot illetőleg, meddig képez bontó akadályt, a zsinat egy conditiótól teszi függővé. Ha e conditio megvan, —- t. i. névzavar — akkor ugyanaddig terjed, mint az elsőrendű ( I. m. i. h. 2 Cone. prov. II. tit. IV. cap. II. pag. 109.