Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
772 KIRVAI L. VAZUL. »Arrogatio«-x\sik nevezte az örökbefogadást, ha önjogú személyt fogadott valaki örökbe. Ha pedig nem önjogú személy örökbefogadásáról volt szó : »datio in adoptionem«- nek nevezte. Ez utóbbi, t. i. »datio in adoptionem« ismét kétféle volt : teljes és nem teljes, a) Teljes adoptio (adoptio plena, perfecta) akkor származott, ha a családhoz tartozó, de nem teljesen családjogú kiskorú (minorennis) egyént az örökbefogadó teljes családjogúvá tett, pl. a törvénytelen gyermeket törvényes gyermekeivel egyen jogúvá tett. ß) Nem. teljes (adoptio minus plena, imperfecta) pedig akkor szárma- zott, ha egy a családon kívül álló kiskorú egyént mintegy beiktatott valaki családjába, anélkül azonban, hogy ezt családja többi tagjaival egyenjogúvá tette volna.1 Termé- szetesen ezen egyenjogúvátétel az örökösödésre vonatkozott. Az örökösödési jog szempontja minket itt nem érdekel. Tisztán csak a házassági akadály szempontjából kell néz- nünk. Ez utóbbi szempontból pedig a római jog nem tett semmi különbséget az örökbefogadás különböző fajai közt. Vannak ugyan jogászok, akik ellenkező véleményen vannak, így a már idézett Papiu is. De hogy az egyház nem tesz semmi különbséget, ebben már egyezik a jogászok véle- ménye. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy csak olyan helyeken létezik ezen akadály, ahol az állam az örökbe- fogadást megengedi s elismeri. Nem mintha az egyház az államtól ezt függetlenül el nem ismerhetné, hanem mivel csakis akkor van értelme az egész adoptiónak, ha »effective« is tényleg megtörténhetik. Mert ahol az állam nem engedi meg az örökbefogadást, természetesen akadály sem szármáz- hátik belőle. De viszont nem minden állam örökbefogadásá- ból származik eo ipso »cognatio legalis«, hanem csak akkor, ha megvan a római jog örökbefogadásának legalább a mondja harmadiknak (3) a »datio in adoptionem«-et, viszont bele sem szövi a két előbbibe. L. Pr. R. a. 1890. pag. 108. 1 Papiu i. m. »Pr. R. 1890. pag. 158. ; Suhajda : »A magyar polgári anyagi magánjogi rendszer« 6. kiadás, 388. lap.
