Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB. 773 lényege, t. i. ha az adoptált felvétetik az adoptáló családjába, az együttlakás már nem sorolható a lényeghez. Nálunk Magyarországon, ahol a római jog alapján épül föl egész jogi rendszerünk, az állam nemcsak megengedi az örökbe- fogadást, hanem a belőle származó házassági akadályt tör- vénybe is iktatta.1 Igaz ugyan, hogy a magyar magánjog szerint inkább az örökösödési,1 2 mint az atyai hatalom meg- szerzésére történt a beiktatás, de ebből az örökbefogadásból mégis házassági bontó akadály származott.3 Az egyház pedig — különösen a keleti nem-egyesült —- olyan állami törvénye- két, melyek tanai és életszervei ellen nincsenek, kötelezőnek ismeri és ismerte mindig. Tehát ugyanazon házassági aka- dályokat maga is elismeri. Házassági akadály szempontjából tehát a jogászok semmi különbséget sem tesznek az örökbefogadás különböző fajai közt. A II. gyulafehérvár-fogarasi tartományi zsinat mégis csak az »adoptio perfecta«-ból keletkező akadályt mondja bontónak. Megjegyzendő, hogy a többi faját nem említi. Az első tartományi zsinat pedig egyszerűen csak »adoptio«-ról beszél. Itt tehát vagy enyhíteni akart az egy- ház s azért vonta szükebbre az örökbefogadásnak mint bontó akadálynak körét ; vagy pedig, ami sokkal valószínűbb, tisztán nagyobb nyomaték kedvéért került oda a »perfecta« szó, anélkül, hogy meg akarta volna szorítani tartalmi körét. E föltevésem pedig arra a körülményre támaszkodik, hogy Papiu, aki a 90-es években írt erről, maga is mondja, hogy az egyház nem tesz különbséget az örökbefogadás különböző fajai közt, midőn a házasságjog szempontjából tárgyalja őket.4 S ő maga sem emeli ki, mintha a tartományi zsinat változtatott volna az 1872-ben hozott kánonon, hanem egyszerűen »adoptio«-ról beszél. Már pedig alig maradt volna szó nélkül, ha Papiu tévedett volna. De az is lehetséges, hogy a zsinat tényleg szándékosan toldotta meg az 1872-ben 1 Suhajda i. m. i. h. 2 1877 : XX. t.-c. 15. §. 3 1894 :XXXI. t.-c. 18. §. 4 L. Pr. R. id. évf. pag. 158—9
