Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban

HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB.

771

B) Örökbefogadás!

I. Házassági akadály származhat az örökbefogadás, »adoptio«-ból is.

1. Örökbefogadásnak nevezi a római jog az olyan ügyletet, mely által nyilvános tekintély tanúsága mellett oly személy fogadtatik gyermek vagy unoka gyanánt, aki eddig még nem állott annak atyai hatalma alatt, ki őt örökbe fogadja, vagy ha hatalma alatt állott, ez már megszűnt.

Az örökbefogadás a római jog értelmében — követ- ״ kezéskép a keleti egyházban érvényes jog értelmében is — hasonló viszonyt teremtett az örökbefogadó és örökbe- fogadott között a természetes fiú és apa közt fennálló viszony- hoz. T. i. egy tető alatt laktak s amint a természetes atya, úgy az örökbefogadó is atyai hatalmat gyakorolt az adoptált fölött.1 És ezért sok esetben ugyanazon házassági akadályok szerepeltek itt is, mint a vérrokonok közt.1 2

Azok lévén a viszonyok nagyrészben, a vérrokonságból származó akadályokat is be kellett hoznia annyiban, amennyi- ben. Nem hozta be az összeseket, mert a vérrokonságnál a természeti törvény is közbejátszott, itt azonban tisztán emberi törvényről van szó. S azért br. Roszner Ervin szerint a római jog csakis az örökbefogadó és örökbefogadott, az örökbefogadott és az örökbefogadó agnatusai közötti házas- ságot tiltja meg.3 Mi azonban látni fogjuk, hogy továbbra is kiterjedt. Evégből nézzük egy kissé részletesebben.

2. A római jog általában két főnemét különböztette meg az örökbefogadásnak : 4 a) az »arrogatio«-t és b) a »datio in adoptionem«-et.

1 Theodorian i. m. III. 370 : ». . . prin aoeasta rudenie cei ce infiesc iau ränduialä de näseätori, iar pusii fii ränduialä de copii.«

2 Papiu i. m. Pr. R. a. 1890. pag. 159. : >>consideránd pe adoptat casi pre fiúi ee l’ar fi näscut adoptatorul trupeste.«

3 Br. Roszner Ervin »Régi magyar házasságjog« 209. lap.

4 Papiu szerint tulajdonképen hármat : 1. »arrogatio«,

2. »adoptio minus plena«, és ezektől megkülönbözteti, de azért nem

50*