Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
770 K1RVAI L. VAZUL. Eszerint tehát a zsinat lényeges változást nem hozott be. Megtartotta a fokot, megtartotta a régi jog lényegét s csak a chimerikus eseteket távolította el. Azáltal, hogy a »confirmatio«-ból származó lelkirokon- ságot is bontó akadálynak nyilvánította, közeledett egyúttal a nyugati egyház álláspontjához, ahol csakis a most elősorolt I. fokú lelkirokonság képez bontó akadályt. A II. és III. fokú- ról a nyugati egyház ezidőszerint nem tud semmit. Hogy sohasem tudott, azt nem mondhatjuk, mert például a közép- korban még más szentség kiszolgáltatásából is lelkirokon- ságot s ebből házassági akadályt állított föl. Akárcsak a keleti egyház, mely a násznagyi tisztségből is lelkirokonságot statuált, melynek ma máskülönben semmi nyoma. V. Ahhoz azonban, hogy lelkirokonság keletkezzék, szükséges, hogy a keresztelés és bérmálás érvényes legyen. A keresztséget pedig érvényesen szolgáltatja ki bárki, csak tegye azt, amit az egyház tesz, s alkalmazza a szükséges formulát és anyagot. A keresztapára pedig előírja az egyház, hogy maga is meg legyen keresztelve, lelkiatya akar lenni, előbb tehát neki kell lelkileg újjászületni. Legyen meg továbbá a keresztszülőben a szándék a keresztszülői tiszt- séget elfogadni. Mert nem mindenki, ki a keresztelésnél jelen van, lesz lelki rokon, hanem csak akiket a szülők meg- hívnak, vagy a minimumot véve : akiket a keresztelő pap vissza nem utasított. Szükséges továbbá, hogy a kereszt- szülők érintsék a megkeresztelendőt. Megemlítjük még a tartományi zsinat azon fontos intéz- kedését is, melynek értelmében szükség esetén, ha a szülők megkeresztelik gyermeküket, ebből a keresztségből lelki- rokonság nem származik. Míg a tartományi zsinat előtt az ilyen házastársaknak el kellett válniok.1 1 Theodorian i. m. III. 368. 1. : »De va primi cineva pre fiúi sáu din botez, sä se despartá de femeea sa, pentrucá s’a fácut duhov- nicegte frati intre sine precum zice Vlastar (la litera V.).«
