Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Angyal Pál: A büntetőjog néhány vezérelve aquinói sz. Tamásnál

m₪₪m

jf₪g₪₪KBa

724 DR. ANGYAL PÁL.

E most említett felosztásokat sz. Ágoston közvetítésével Tulliustól veszi át a doctor angelicus.1 A külső javakat érő büntetések rangfokozatában a becsületbüntetések súlyosab- bak mint a vagyont érők, mert : »fama praeeminet divitiis«.1 2

Rendkívül tanulságosak sz. Tamás ama fejtegetései, melyekben a büntetések egyes nemeit sorra véve, azoknak jogosságát igazolja.

A halálbüntetést illetően az abolitionalista mozgalmat abban az időben képviselő valdensesekkel szemben a con- servativ felfogást képviselte. A valdens tan ugyanis azt a tételt állította fel, hogy halálbüntetésnek semmi körül- mények között sincs helye : »in nullo casu et in nulla occa- sione, nulla causae rationem esse occidendum«,3 Sz. Tamás viszont nemcsak jogi, de célszerűségi alapon is fenntartan- dónak s alkalmazandónak minősíti a büntetés e nemét.

Jogi érveit következőleg csoportosítja : Minden rész önmagában tökéletlen s csak mint az egész rendeltetését szol- gáló, a tökéleteshez való viszonyában jelentős; azaz a rész természettől fogva az egész érdekében létezik : »omnis pars naturaliter est propter totum«. Ezért van, hogy a test egész- ségét veszélyeztető beteg tagot eltávolítjuk. Ámde az egyes ember sem más, ha a közösséghez, a társadalomhoz viszo- nyitjuk, mint az egésznek része, következéskép a társada- lomra veszélyes egyén a közjó érdekében életétől megfősz- tandó : »si aliquis homo sit periculosus communitati et cor- ruptivus ipsius propter aliquod peccatum laudabiliter et salubriter occiditur, ut bonum commune conservetur.«4 Más1 S. Th. 2. II. qu. 108. a. 3.

2 S. Th. 2. II. qu. 73. a. 3.

3 V. Ö. Brands i. m. 24—25. 1. 38. jegyz. Denzinger, Enchiridion symbolorum, Würzburg, 1895. VII. kiad. 127. 1.

4 S. Th. 2. II. qu. 64. a. 2. V. ö. még Contra gentiles lib. III. c. 146. »Bonum commune melius est quam bonum particulare unius. Substrahendum est igitur bonum particulare, ut conservetur bonum commune. Vita autem quorundam pestiferorum impedit commune bonum, quod est concordia societatis humanae ; subtrahendi igitur sunt huiusmodi homines per mortem ab hominum societate.«