Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

^^ϋΗ^ΗΗΗΗΗΙΗΙΙ^Η^Κ9^^^ΗΜΙΗΒΗΗΗΗΗΒΗΗΗΗΗΗΗΗΗΙΗΜΗΙί^ΗΒΗΙ^Η^ΗΙϋΝ^^^^Ι

kísérlet a turizmus »tudományos« védelmére. 707

A szabadságban valla, hit ugyanis egy másik példája ama megoldhatatlan ellenmondásnak, mellyel minden fogai- maink járnak. A nehézség három alakban jelentkezik. Egyik a theológiai, mely erre a kérdésre megy ki : hogyan képes az ember szabadon tenni azt vagy amazt, akkor, — mi- dón választása örök időktől előre meg volt írva Isten aka- rátában s ismeretében. A másik a pszichológiai, ezzel a kérdéssel : hogyan lehet valamely cselekvés szabad, mikor semmiféle akarás nem lehetséges az indító okok determi- nizmusa nélkül ? A harmadik a fizikai, mely abban a kér- désben jut kifejezésre : hogyan működhetik közre az aka- rat, mely elválaszthatatlan a fizikai szervezet működésé- tői, egy oly folyamatban, melynek maga is csak produk- túrna, mint ahogy az órakerék nem tud közreműködni a saját forgásában.

De van egy negyedik is, sokkal fontosabb az előbbiek- nél, de amellyel rendesen nem törődnek, pedig az olyan, hogy az továbbra is megmaradna gyengítetlenül s változat- lanul, ha mind a három előzőt sikerülne is eltávolítani. S e nehézség az, hogy maga az elv, melynek lehetőségét vindikálni kívánjuk, olyan, mely ha ellenezzük, kitér min- den gondolat elől s oly két eszmévé különböződik szét, melyek egymást lerontják.

íme egy példa. Egy valaki két alternativa között áll. Egyik valamely szoros kötelesség teljesítése, a másik egy tiltott heves szenvedély, pl. egy nő iránt Az indító okok erősek mindkét irányban. Az illető egy Brennus, aki, jobbra vagy balra, de kell hogy kardjával valamelyes irányban sújtson. Megtette. A kérdés már most az, miért tette az egyiket s miért nem máskép ?

A felelet csak kétféle lehet. Kellett tennie, amit tett, vagy valamelyes indító okból, vagy indító ok nélkül. Az irodalom, mely ilyféle tapasztalatokkal foglalkozik, rengeteg, s minden ily esetben, hol az erkölcsi választás le van írva, a cselekvésnek bizonyos specifikus ok van tulajdonítva.

Tegyük föl tehát, hogy a cselekvésnek bizonyos meg- határozott oka van.

46*