Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
704 DR. STUOK.NER JÁNOS. Mert talán oly jótékonynak találta a természetet, hogy a vallás, mint a természet mögött rejlő hatalom jóságának az érzése, csupán elismerése egy ténynek, mely mindig szembeötlő volt ? Ellenkezőleg. A tapasztalat egy nagy mostohaanyát mutatott be a természetben, a bajok, az igazságtalanságok, az érdemetlen és önkényű büntetések forrását, melyek szemlélete a természetet inkább ellenséges indulatunak, mintsem feltétlen jóságunak s jóakaratunak tünteti fel. Az Isten jóságában való hit nem öröklékeny indukció eredménye a természet által nyújtott tapasztalati tényekből ; annak mélyebb forrása kell hogy legyen mint a tapasztalat. Az egy, a tapasztalat színfelületén túllévő elvnek visszhangja, melyet nem érinthet a tény, hogy a mai tudomány a tapasztalati rosszat egy általános rend- szer kiegészítő része gyanánt mutatta ki s megfosztotta egy állandó isteni szeszély látszatától, mellyel eddig bírt. Ha tehát egy mélygyökerű és általános hit bizonyos s ugyancsak általános tényként a dolgok természetében kell, hogy bírja eredetét; ha az Istenség jóságában való hit az emberi természet hatalmas ösztöneinek egyike ; ha ez a hit, életeredményeiben, a haladás hajtókereke, tagadása pedig kerékkötő : akkor minden nehézségek ellenére, me- lyeket a, rossz létezése támaszt, a valószínűségek mérlege mindenesetre a vallási hit mellett s annak javára billen. Szerzőnk azonban bevallja, hogy ez nem megoldása a csomónak. Mindez csupán védekezés a nehézségek ellen, nem azok eltüntetése. Miért is indíttatva érzi magát, hogy más, egészen általános és alapozó megoldási mód után nézzen. S ennek van szentelve a következő fejezet. A kimenekvés alapja egy elv, melynek hiánya mellett egyáltalán semmiféle gondolat nem lehetséges. Az elv ez : nem hogy semmi sem lehet igaz, ami felülhaladja a gondo- latot, hanem hogy semmi sincs igaz, ami, midőn gondolat- körünkbe lép oly közel, hog}7 meghatározást megenged, nem csupa oly fogalmakkal állítható csak, melyek egymás- nak ellentmondanak. »A spekuláció egész tág mezején nincs oly spekulatív végkövetkeztetés, melyre nézve a
