Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
kísérlet a theizmus »tudományos« védelmére. 70? Következőleg, ha a kozmikus értelem jóságában való Ilit változatlanul s állandóan kapcsolódik a rendezett és félre nem ismerhető haladással s emelkedéssel, és nyilván- valóan elsőrendű forrása az emelkedés vitális tevékenysé- geinek, míg az ellenkező hit mellett a haladás megáll, a levél elhervad, a gyümölcs összeaszik : akkor elkerülhetett len a feltevés, hogy ama hit összhangzásban van egy kozmikus ténnyel, míg emezt a disharmónia jellemzi. Ugyanerre a következtetésre kell jutnunk, ha a tu da- tos vallásosságot tekintjük. Minden vallás mélyén, bármi legyen a formája, ott van egy közös alapvonás, a feltétlen egyesülésnek érzése egy végtelen és jóakaró hatalommal, hol minden ellentét harmóniában olvad fel, minden kétely kiegyenlítődik, és a lélek eggyé lesz a jósággal. Igaza van Spencernek, midőn mondja, hogy »a val- lási eszméknek általánossága, független fejlődésük a külön- böző primitiv fajok között, nagy életképességük mutatja, hogy forrásuknak mély s nem felszínes gyökerűnek kell lennie . . . Azt azon emberi emóciók közé kell sorolnunk, melyet okosan elhallgatni, mellőzni nem lehet. De téved, midőn ez érzés tartalmáról azt állítja, hogy az, a lét erede- tének magyarázatára vonatkozó tehetetlenségből kifolyólag keletkezett, sejtelmes félelem egy üres titok előtt, melyről semmit sem tudhatunk. Ellenkezőleg, az lényege szerint egy vágy, sóvárgás a végtelen első ok után, amely, épen mert sóvárgásunk tárgya, edényünkkel mindenek fölött való. jónak állít tátik. De téved Spencer abban is, mikor e vallási hit eredetét magyarázva s a spencerianizmus alaptételéből kiindulva, mely szerint az emberi tudatot a szervezetnek a környezet- tel való érintkezése által létrejött módosulások összehal- mozódása teszi ki, azt tanítja, hogy az emberek kezdettől fogva tapasztalatból arra a felfedezésre jutottak fokon- kint, hogy a mindenség első oka elgondolhatatlan az em- béri elmére nézve s a vallás csak érzelmi epitome-ja a csaló- dások e végnélküli sorozatának. Hogyan? Az Istenség jósá- gában való hitet az emberben a tapasztalat fakasztotta ?
