Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

702

DR. STUCKNER JÁNOS.

ami sejtetni engedi, hogy a mérlegcsészén levő két nehe- zék, bár súlyban egyenlők, specifice mégis különböző súlyú, más, specifikus értékű ?

Határozottan igen, — mondja szerzőnk. Az emberi jóságból vont az a következtetés, hogy a kozmikus érte- lemnek jellege szintén jó, a valószínűségnek oly elemeit zárja magába, melyeknek híjával van a másik irányban a rosszból levezetett következés.

A hitnek, hogy az Isten jó, oly gyakorlati tulajdon ságai vannak, melyeket sehogy sem tud felmutatni az ellen- kező hit, hogy t. i. Isten rossz, vagy közömbös. Fajok és nemzetek, amint kifejezetten vagy öntudatlanul e hit- hez ragaszkodtak, ép ily arányban fejlődtek azon állapot felé, melyet mindenki mint magasabbrendüt, civilizáltat ismert meg s becsült. Az élet finomabb vonásai, dísze s fenköltebb törekvései e hitből fakadtak ki s köréje csopor- tosultak, mint virágok az élő tő körül. Bölcselet és elmé- leti tudás belőle merítette legfőbb indító okait. A nemzetek magasabb törekvéseinek ez adott szárnyat és életerőt. Nél- küle nem volnának sem Pallas szobrai, sem Mária fest- ményei ; nélküle az élet sohasem vált volna a személyi ítéletek, a gyakorlati s erkölcsi eszthetika ama rendszerévé, melyet a nagy művészetek visszatükröztetnek.

Ez a hit, hogy az Istenség jó, megtisztítja az erköl- csiséget tisztán utilitarisztikus vonásaitól s méltóságot, fontosságot, kötelező erőt ad neki, melyet elhanyagolni lehet, de tagadni nem. Ez a hit az értelmi eucharistiának bizonyos neme, mely által a mindenség eggyé lesz az egyes élet tevékenységével.

Az ellenkező hit pedig a társadalomban nem az alko- tás, hanem a bomlás elve. És ahol a jónak, a szépnek, az igaznak kultusza nem él, ott a tudás, a művészet, az élet elveszti azokat a színeket, melyek a civilizációt jel- lemzik, hasonlóan a festett ablaküvegekhez, melyek el- vesztik színüket, ha nap nem világít rájuk. A cinizmus, ha egyes zártabb társadalmi körök életelvévé lesz, lénye- généi fogva parazitikus természetű.