Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
kísérlet a theizmus »TüDOMÁNYOS« védelmére. 701 Mi a tanulság mindebből ? Az-e, hogy a theológusok, mint osztály, kivételesen inkompetens gondolkodók ? Nem ; hanem, hogy ők egy oly feladatra vállalkoztak, mely tér- mészete szerint lehetetlen. Más szavakkal, a két nehézség, melyről szó van, olyan, hogy olyan lévén az emberi érte- lem, amilyen tényleg, közvetlen, formális megfejtésük saját határaikon belül lehetetlen, s amit a legélesebb elme e téren tesz, az nem más, mint többé-kevésbé ügyes játékkal a nehézséget leplezgetni. Tehát reménytelen dolog legyőzni e nehézségeket ? Szerzőnk szerint nem ; s a következőkben bemutatja a maga módszerét, mely bár direkte nem fejti meg a nehézséget, de gyakorlati szempontból megfosztja minden látszólagos erejétől. 13. A tényállás ez. Az ember, mint érző és értelmes lény, egy kozmikus értelemnek produktuma, mely érte- lem egyrészt a determinizmus elve, másrészt pedig a deter- minálás elve, mely szükségképen olyannak akarta az em- bért, amilyen. Ami tehát van az emberben, kell, hogy legyen a kozmikus okban. Minthogy az emberben a jóság tulajdon- sága s eszméje megvan, annak a kozmikus okban is kell lennie ; de az emberi lényben a rossznak sajátsága s esz- méje is feltalálható, következőleg, ahogy az előbbi alapon a kozmikus okot jónak kell tartanunk, ugyanazon okból a másik alapon következtetnünk kell, hogy annak emellett rossznak is kell lennie, mert a rossz, ép úgy, mint a jó, örökidőktől a kozmikus ok szándékának tárgya kellett, hogy legyen. A tényeknek két egymást ellensúlyozó rendjével állunk szemben, melyek, hasonlóan a mérlegnek egymást egyensúlyban tartó egyenlő két nehezékéhez, egymást minden erkölcsi jelentőségtől megfosztják s gyakorlatilag elzárják előttünk az utat, hogy valami képzelhető viszonyba lépjünk a minket létrehozó okkal. A kérdés már most az : Ez az egyensúly az erkölcsi jó s az erkölcsi rossz között tényleg oly teljes-e, hogy az utóbbinak következményei megsemmisítik azokat, melyek természetszerűleg levonhatók az előbbiből ? Nincs-e valami,
