Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
4 DR. UNTERREINER JÓZSEF. A modernista tan előadása. Az encyklika a modernisták tanát, amint ép dolgoza- tünk keretébe vág, következőképen írja le : »A modernisták vallásbölcselet ükét arra a tanra építik, amelyet közönségesen agnosticismusnak nevezünk. Eszerint az emberi ész teljesen a tünemények korlátái között mozog — tünemények alatt értve a tárgyakat mint jelenségeket s azt a módot, ahogyan megjelennek — és nincs sem képessége, sem joga arra, hogy túlmenjen azok határán. Nem képes tehát fölemelkedni Istenig, de még arra sem, hogy a látható dolgokból meg- ismerje Isten létezését. Ebből pedig azt vonják le, hogy Isten semmiképen sem közvetetlen tárgya a tudománynak és hogy — történeti szempontból — Isten nem tekinthető történeti alanynak . . .« — »Az agnosticismus azonban a modernisták tanának csak negativ oldala ; a positiv oldalt az alkotja, amit vitális immanenciának neveznek. Az egyiktől a másik- hoz a következő módon mennek át. A vallás — legyen az akár természetes, akár természetfölötti —- kell, hogy, mint bármely más tény, valamely magyarázatot megengedjen. A természetes theologiának kikapcsolása után . . . azonban az emberen kívül hiába keresünk magyarázatot. Magában az emberben kell tehát keresnünk és mivel a vallás az életnek valamely formája, teljesen az ember életében kell azt meg- találnunk. Innét folyik tehát a vallási immanenciának elve. Minthogy továbbá bármely vitális jelenségnek — aminőnek a vallást is tekintik — első kiindulópontja valamely szükség- letben vagy ösztönszerű érzésben keresendő : kezdet gya- nánt tehát, szorosan az életről lévén szó, a szívnek valamely mozgalmát, azaz érzelmét kell fölvenni. Ugyanazért Isten lévén tárgya a vallásnak, mindebből az következik, hogy a hit, mely a kezdete és alapja bármely vallásnak, valamely benső érzésbe helyezendő, amely az isteni után való szükség- érzetből fakad . . . Azt kérdezheti most már valaki : miféle úton-módon válik ez a szükségérzet az isteni után, melyet az ember magában észlel, vallássá ? Erre a modernisták így felelnek : ... az isteni után való szükségérzet a vallásra
