Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
678 I)R, STUCKNER JÁNOS. tárgya megismerhetetlen, kifürkészhetetlen kell hogy legyen, abban az értelemben, hogy az az emberi értelem által ki nem meríthető, a maga egészében fel nem fogható. Ámde, föl}7- tatja, ámbár az nem lehet a vallás tárgya, csak ha mint egész megismerhetetlen, de — s ez az, amit Spencer figyelmen kívül hagy — ép oly kevéssé lehet a vallás tárgya, hacsak nem megismerhető, legalább részben. A kis iskolásgyerek, lehet, nem valami nagy tisztelettel volna tanítója iránt, tudva róla, hogy az nem képes őt másra tanítani az abc-nél, de az úgy- nevezett tanító, aki egyáltalán őt semmire sem tudja .tanítani, egyátalán semmi tisztelet tárgya nem volna a gyerekek előtt. Épígy a vallással. A vallás tárgya époly kevéssé lehet az, amiről semmit, mint az, amiről mindent tudunk. A vallás tárgya olyasmi, amiről valamit tudhatunk. Spencer tévedését három tény találkozása okozta. Mert a tudomány, mint jelenleg értelmezik, nem találja semmi nyomát a mindenségben egy megismerhető Istennek, fel- jogosítottnak érezte magát, tagadni, hogy ily Isten létezik. Ez az egyik. Továbbá ő elismeri, hogy a vallási emóció, melynek ilyen Isten eddig tárgya volt, nélkülözhetetlen tényezője az emberi civilizációnak. Ez a második. S a harma- dik, hogy bár az ily Istenben való hit. megszűnt, az emóció azonban, melynek eddig képzelt tárgya volt, tovább fennáll. Tudatával bírván tehát az emóciónak s elismervén, hogy az nem hiábavaló, — mert hisz látja kihatásait az életre—- de akadáh־ozva lévén a tudomány által, hogy érthető jelen- tést adjon neki, meggyőzni próbálja önmagát arról, hogy ily jelentésre szükség nincsen. Ezzel Spencer csak tanúságot tett az emberi ,természet ama képességéről, hogy megőriz magában s becézhet egy tiltott vágyat vagy haragot, mely- ről gondolja, hogy. megszabadult tőle teljesen. Az értelem, melyről azt hitte, hogy ráborítva a szót »kifürkészhetetlen«, megfosztotta tőle a vallási emóciót, tényleg ott van tuda- tosságában mindvégig, csak a nyelv felszíne alá sülyesztette. Ekképen az a vallásos érzelem, melyet Spencer és isko- Iája függetlennek gondoltak a theizmustól, valójában theiz- mus maga, de szubracionális színvonalra redukálva. Vagyis,
