Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
674 DR. STUCKNER JÁXOS. Tehát létezik egy absolút jóság, mint minden jónak közös mértéke. Ám ha ilyen jóság létezik, az a relatív és kontingens jóhoz annyiban kell hogy hasonlítson, hogy az jó, amennyiben jó valamely tudatos elmére nézve, és ha ab- szolut jó, abszolút lehet csak annyiban, amennyiben egy tudatos értelemre nézve jó, mely absolut, mindent magába foglaló, önönlétú, örök, — Értelemre, melynek jellege transz- cendálja az ember jellegét, de amellyel, a jót akarva, az ember összeköttetésbe léphet. Ekképen a jónak (és rossznak is) természetes értékelése, valamint az igaznak természetes értékelése, az embert ellen- állhatatlanul ahhoz a hithez vezeti, mely, bár homályosan és kifejezet lenül él is az elmében és szívben, lényege szerint a theista hite Istenben. Ami illeti az összefüggést a civilizáció haladása és a halhatatlanságban való hit között, erre nézve Mallocknak . kevesebb a mondanivalója. Meggyőződése ugyanis, hogy ha valaki annyira tudta vinni, hogy hisz a' szabadakaratban és Istenben, a halhatatlanságban való hite nem igen fog talál- kozni további nehézségekkel. Kiemeli azonban, mennyire veszítene komolyságában egész felfogásunk az életről, ha nem élne az emberekben a tudat, hogy az életnek a halál után is lesz folytatása. Ez a hit, kiterjesztve az életet a jövőre, visszaállítja fontosságát s komolyságát a jelenre. Ez a hit egy hatalmas erejű szellemi nagyítóüveg, mely visszaadja régi keretét annak, ami egyébként napi tüneményszámba menne. Az szükséges előfeltétel, hogy komolyan fogjuk fel az életet. Amint az Istenben való hit az egyedüli logikai forma, melyben az igazság és jóság mint bármi abszolút jelentéssel felruházottnak gondolható, úgy a halhatatlanság- bán való hit az egyedüli logikai forma, melyben az igazságot és jóságot mint ránk nézve jelentőséggel bírónak elképzel- hetjük. Mert ha ezen hit révén nem áll előttünk annak lehető- sége, hogy ez élet igazságtalanságai valahol valamikép kiegyenlíttetnek,· az Istennek tulajdonított jóság nemcsak nem bírna ránk nézve jelentéssel, de igazi jelentésében fel sem tudnák fogni. De meg a civilizáció haladása abban áll,
